RUBY SZEMSZÖGÉBŐL A tükörbe néztem, és a tekintetem lassan a hajamra, majd Atlasné ragyogó arcára siklott. Szemünk a tükörben találkozott, és erőltetnem kellett magam, hogy viszonozzam a kedves mosolyát. Kezdtem belefáradni abba, hogy folyton a fejemet babrálja, sőt, abba is, hogy ebben az átkozott székben üljek. Fájt a fenekem az üléstől, de nem tudtam rávenni magam, hogy szóljak Atlasnénak. Anny