ADOLPH SZEMSZÖGÉBŐL A homlokomon gyöngyöző izzadságot kézfejemmel töröltem le, a földről felkaptam a ruhámat, és leráztam róla a port. Felöltöztem, egy pillanatra megálltam, hogy kifújhassam magam, mert a vágy még mindig lüktetett ereimben, és a lélegzetem is egyenetlen maradt. A szívem még mindig olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem, mindjárt kiugrik a helyéről. Megpróbáltam megnyugodni, végig