ADOLPH SZEMSZÖGÉBŐL – Ragnulf jó ember, és nem engedem, hogy bántsd – mondta Ruby, és szavai visszhangzottak a szobában. Megdöbbentem. Ránéztem, bizonytalanul, hogy jól hallottam-e. Őszintén reméltem, hogy rosszul hallottam. A tekintetem Fenrisre siklott, és az arcán ugyanaz a döbbenet tükröződött, mint rajtam. Megnyugtatott, ezért visszavetettem a pillantásomat Rubyra, ökölbe szorítva a kezem. –