RUBY SZEMSZÖGÉBŐL "Miért mosolyogsz ennyit?" Már majdnem este volt. Néhány óra telt el azóta, hogy Adolph ítéletet mondott Delilah felett, és elhurcolták. A megkönnyebbülés, amit akkor éreztem, páratlan volt, és még most is minden olyan valószerűtlennek tűnt. A kastély csendes volt. Én is nyugodtabbnak éreztem magam, lazábbnak, és kevésbé szorongtam amiatt, hogy egyedül sétálok a kastély termében.