ADOLPH SZEMSZÖGÉBŐL
Ahogy feléjük sétáltam, végigmérgettem a borospoharakat, amik a mögöttük lévő erkélyen álltak. Azzal a vad röhögcséléssel, amit produkáltak, nem lepődtem volna meg, ha már becsiccsentettek.
Ruby, a feleségem, a fő esküvő után átöltözött ruháját markolászta, és értetlen arccal nézett rám, hitetlenkedve nézett a húgomra, aztán vissza rám.
Egy tandemnyi lábnyommal álltam meg előtt
