ADOLPH SZEMSZÖGÉBŐL A teremben mindenfelől zsongás hallatszott, izgalom töltötte be a levegőt, nevetés formájában visszhangzott a szobában, és mindenféle más zaj, ami gyötörte a helyiséget. A tomboló tömeg közepén álltam, türelmesen várva az érkezésére. Fenris mellettem állt, velem várakozva, és tükrözte a belső idegességemet. – Itt lesz egyáltalán? – kérdezte, én pedig felé fordítottam a fejem, t