Triffany meglátogatta unokatestvérét, Nick Jade-et az otthonában, ahová imádott járni, amikor unatkozott otthon. Allisonnal, Nick húgával ült és beszélgetett, miközben Nick, aki szinte játékfüggő volt, videojátékot játszott. Triffany nem tudta megállni, hogy ne horkantson fel. – Nem aggódsz, hogy munkát kellene keresned, mi a titkod, nem kell eltitkolnod előlünk – mondta neki Triffany kíváncsian, hogy mik a jövőbeli tervei. – Videójátékok – mondta Nick lazán, anélkül, hogy ránézett volna. Triffany összezavarodott. – A videojátékok nem egy cég vagy egy munka. – De, ez egy játék. – Nem azért tanultál négy évig, hogy játssz – mondta neki Triffany. Félt, hogy nem talál munkát, és most az unokatestvére is reménytelenül csak játszani fog egész életében. Nick szüneteltette a játékot, szinte olvasta a gondolatait, felé fordult és megrázta a fejét. – Fogalmad sincs, Triffany. – Akkor világosíts fel. – Felemelte az állát. – Játékokat fogok készíteni. – Nick keresztbe fonta a karját, és komolyan mondta. – Játékokat. Nick tudta, hogy össze van zavarodva, Triffany mindig ilyen volt, amióta ismeri. Naiv volt, ezért csak mosolygott, és gyengéden elmagyarázta neki. – Igen, játékokat, művészetet tanultam, szóval rajzfilmes leszek és videojátékokat készítek. – Hű! Ezt teljesen magadtól kitaláltad. – Triffany nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, mert lenyűgözte, mennyire jól megtervezte magát. Nick csak büszkén bólintott. – Irigy vagyok. – Mondta végül, most már felismerve, hogy ő a szánalmasabb. – Mindig is az voltál – mondta Nick mosolyogva. – Ne légy annyira elszállva magadtól, nem voltam mindig az. – Összehúzta a szemöldökét. Nick mosolygott és visszafordult, hogy folytassa a játékot. – Mivel művészetet tanultál és rajzfilmes akarsz lenni, én is művészetet és menedzsmentet tanultam, mit kellene csinálnom? – Tűnődött hangosan Triffany, mire Allison és Nick felnevettek. – Mi olyan vicces? – Nézett rájuk Triffany. Allison, aki eddig csendben figyelte őket, és most nevetett, azt mondta neki. – Te. – Ez igaz, nem számít, mit csinálok, egyetlen cég sem akar elfogadni, inkább modellkedni fogok, mivel csinos vagyok – mondta Triffany mosolyogva az újonnan támadt ötletére. – Nem vagyok csinos? Nick, aki még mindig a játékot játszotta, őszintén mondta. – Dehogynem, majdnem megcsókoltalak az iskolai buliban 3 éve, mert annyira bájos és káprázatos voltál. – Igazad van, bájos és káprázatos vagyok. – Sóhajtott Triffany, nem elégedetten. – Miért nem látják a szépségem, huh! Nick nevetett a kérdésén. – Mert ügyetlen vagy. Triffany összevonta a szemöldökét és hozzávágta a kezében lévő banánhéjat. – Ki ügyetlen? – Hé! Én idősebb vagyok itt nálad. – Mondta neki Nick, még mindig a játékot játszva. Triffany ismét egy poharat dobott hozzá. – Triffany, abba tudnád hagyni, épp meg akarom nyerni ezt a meccset. – Mondta neki. Elvonta a figyelmét, és nem tudta megállítani, mivel annyira a játékra koncentrált. Triffany, aki élvezte a pillanatot, tovább dobálta a dolgokat. – Először kérj bocsánatot. – Mondta neki. – Oké, sajnálom, nem vagy ügyetlen, szóval kérlek, hagyd abba a dobálást, folytasd a beszélgetést Allisonnal. – Mondta neki. Triffany abbahagyta és felállt. – Nos, koncentrálj a játékodra. – Már unta itt lenni. Allison Triffanyra nézett, aki épp a táskáját vette fel. – Mész valahova? – Kérdezte. – Ez a hely unalmas, sétálnom kell egyet, sosem tudhatom, hátha látok valami jobbat, amit csinálhatok. – Mondta neki. – Akarsz, hogy veled tartsak? – Kérdezte Allison. Triffany elmosolyodott, mindig is szeretett Allisonnal lenni. – Nagyon szívesen. Allison azonnal felállt. – Átöltözöm és hamarosan jövök. – Mondta, mielőtt elment a szobájába. Triffany a tükörhöz sétált, és sokáig nézte a tükörképét. – Tényleg csinos vagyok. – Megcsodálta magát. Nem számít, mit mond bárki, tudta, hogy nagyon csinos, nem érdekli, ha valaki bókol neki. – Gól! – Szólt fel azonnal Nick. Triffany ránézett és sóhajtott. – Halkabban kérlek. – Gólt szereztem Triffany, megnyertem a meccset. – Mondta neki izgatottan. – Ezt két másodperccel ezelőtt mondtad. – Megrázta a fejét és összefogta a haját. Nick felé fordult, megnyerte a meccset, és most már volt ideje ránézni. – Szóval mit mondtál pár perce arról, hogy csinos vagy? – Kérdezte. Hallotta, hogy valami szépet mondott, de akkor a játékba merült. Triffany elmosolyodott és ránézett. – Nem vagyok alkalmas modellnek? – Kérdezte tőle. Gondolva, milyen szép is, a modellkedés nem lenne rossz ötlet. Nick végignézett az arcán a ruhájáig, és megrázta a fejét. – Hogy őszinte legyek, nem. – Miért? – Sóhajtott fel Triffany. – Egyszerűen nincs divatérzéked vagy stílusod. – Mondta neki őszintén. Triffany felhorkantott, szerinte hülyeségeket beszélt, elfordult. – Csak koncentrálj a játékodra. Allison kijött átöltözve. – Kész vagyok. Mindketten megfordultak, hogy elmenjenek. – Sziasztok lányok, ne kóboroljatok túl messzire, és Triffany – szólt oda Nick. – Mi van! – Nézett rá. – Ne fecsegj a problémáidról az embereknek. – Mondta neki komolyan. Triffany belefáradt, hogy hallgassa, ahogy beszél hozzá, sóhajtott. – Áish... Csak játssz a játékoddal, én nem fogok. – Allison felé fordult. – Menjünk innen, te játékfiú. – Mindketten elhagyták a házat. ... – Szóval most mi lesz, Triffany, hova megyünk? – Kérdezte tőle Allison. Miután egy ideig gondolkodott. – Először nézzük meg a strandot, levegőre van szükségem. – Mondta neki. Allison komolyan nézett unokatestvérére. – Van buszjegyed az útra? – Kérdezte tőle. Triffany megállt és belenézett a táskájába. – Elfelejtettem. Sétáljunk csak oda, ahova a lábunk visz. – Mondta neki, és elindult előtte. Allison megrázta a fejét és kifújta a levegőt. – Ez a probléma. – Futott, hogy utolérje Triffanyt. – Jól vagy? – Allisonnak meg kellett kérdeznie. – Nem, de kezdek egy kis ötletet kapni. – Milyen ötletet? – Modellként jelentkezem. – Triffany, van egyáltalán pénzed jelentkezni erre? – Csak eladom az összes cuccomat – mondta Triffany mosolyogva. Allison, aki nem értette, mit mond ez a lány, sóhajtott és úgy nézett rá, mintha megőrült volna. – Te teljesen elvesztél. Glommaly birtok. Carlos Zack megérkezett a céghez, és végigvezették a folyosón az irodájához. A nagyapja várta őt. Philip, a fő asszisztense átadott neki egy aktát. – Uram, itt van az összes jelentkező neve. – Mondta neki, miközben beléptek a liftbe. – És azok, akik titkári pozícióra jelentkeztek? – Kérdezte elegánsan. – Itt. – Philip átad neki egy másik aktát. Carlos ránézett. – Négy ember. – Igen, uram. – Elküldted már a kizáró e-maileket? – Kérdezte mély hangján. – Igen, uram. Carlos bezárta az aktát. – Hozd ide az önéletrajzukat, hadd nézzem meg. – Rendben, uram, megteszem. A lift kinyílt, és kiléptek. Philip megállt az iroda ajtajában. Carlos belépett az irodába, és látta, hogy az apja az ablaknál áll. – Zack elnök úr. – Köszöntötte. Ethan Zack mosolyogva megfordult. – Fiam. Mindketten leültek. – Mi hoz ide, elnök úr? – Hallottam az új-zélandi üzletről, kitöltötted a termelési terveket? – Kérdezte komoly arccal. – Igen. Már felosztottam őket, tudva, hogy mit szeretnének. – Mondta neki Carlos tiszteletteljesen. – Ez jó, az új-zélandi elnök nagyon szigorú üzletember, és hozzá hasonló emberekkel is van körülvéve. Ez a lelet segíteni fogja a cégünket. – Mondta Ethan. – Tudatában vagyok. Már elkezdtem a lépéseimet. – Mondta neki Carlos, már jól kiszámította őket. Ethan tudta, hogy megbízhat az unokájában ebben. Mindig is büszke volt az üzleti stratégiai tervére. – Rendben. És mi a helyzet a fejlesztéssel? – Még mindig jól halad. – Rád bízom ezt. – Nem fogok csalódást okozni. – Biztosította Carlos, tudta, mennyire törődik a nagyapja a cégével. Ethan Zack felállt, és Carlos is. – Hagyom, hogy dolgozz most. – Rendben, elnök úr. Ethan gyengéden Carlosra nézett és elmosolyodott. – Az üzleti megbeszéléseknek vége, hívhatsz nagypapának. – Carlos ránézett. – Indulok is. – Az ajtóhoz sétált, Carlos mögötte. Ethan megfordult és szembenézett vele. – Gyere hamarabb, a nagymamád hiányol. – Fogok. – Mondta neki Carlos. Ethan ezután elhagyta az irodát, Carlos leült az irodai székébe, átnézett néhány dokumentumot, amikor Philip belépett a megrendelést követően. – Uram, elhoztam a kért önéletrajzokat. – Rendben, hagyd az asztalon. – Philip letette és hátralépett. – Most elmehetsz. – Uram. – Carlos ránézett, hogy folytassa. – Baleset történt az építkezésen. Carlos komoly arccal nézett rá. – Két ember megsérült emiatt. – Philip folytatta a jelentést. Carlos azonnal felállt. – Kórházba szállították őket? – Kérdezte, felkapva a zakóját. – Igen, uram. – Válaszolta azonnal Philip. – Hamarabb kellett volna jelentened ezt nekem. – Mondta Carlos, miközben felvette a zakóját. – Az elnök úrral volt, és nem akartam megszakítani a megbeszélését. – Magyarázta Philip. Carlos kisétált az irodából, Philip mögötte. – A két emberen kívül volt más sérült személyzet? – Kérdezte és belépett a liftbe, lefelé tartva. – Nem, uram, a többi munkást elhagytuk a helyszínt, és néhány őr ellenőrzi a helyzetet. – Mondta neki Philip. – Rendben, most elmegyek a helyszínre, majd a kórházba, ütemezd át az összes megbeszélésemet, és akadályozd meg, hogy ez kikerüljön a médiába. – Rendelte Carlos. – Igen, uram. – Az az önéletrajz, amit az asztalomon hagytam, válaszd ki azt, aki jobban képzett a munka elvégzésére, mondd meg annak a személynek, hogy holnap kezdjen. – Mondta neki Carlos, amikor kijött a liftből. – Rendben, uram. Carlos a fekete öltönynadrággal borított hosszú lábával a kocsihoz sétált. Shanne Cole, a sofőrje kinyitotta az ajtót és azonnal elhajtott. ... Triffany és Allison játékosan sétáltak vissza a parkból. Arról a szórakoztató műsorról beszélgettek, amit épp néztek, amikor Allison előre nézett. – Triffany, mi lenne, ha ott dolgoznál. Van egy üres pozíció. – Allison egy étteremre mutatott. Triffany a kezével az étterem felé mutatott és összevonta a szemöldökét Allisonra. – Hé Allison, elfelejted, hogy diplomás vagyok. Hogy várhatod el, hogy abban az étteremben dolgozzak? Adj egy jobb lehetőséget. – Rendben. – Allison elhallgatott. Triffany tekintete előre sodródott egy útjelző táblára. – Allison. – Megpaskolta a barátnője vállát. – Mi van. – Ránézett. – Szerintem látok valamit. – Triffany az út szélén lévő táblához futott, levette róla a papírt, mosolyogva és csillogó szemmel olvasta. – Modell interjú. – Triffany szélesen elmosolyodott. – Allison, megtaláltam a lottószelvényemet. A levegőben lengette a papírt, hogy Allison lássa. Ekkor egy autó elszáguldott mellette. Splash!.. Celine és a kezében lévő papír sáros lett. – Owokoo... Allison Triffanyhoz futott. – Triffany, jól vagy? – Kérdezte tőle. Az autó megállt. Triffany Allisonra nézett. – Jól nézek ki szerinted, sáros víz borít be és azt kérdezed, jól vagyok-e... – Ránézett a kezében lévő papírra. – Ó, a lottószelvényem. Már tiszta katasztrófa. Dühösen megfordult és az autóhoz sétált. Shanne kiszállt az autóból. – Sajnálom. – Shanne bocsánatot kért tőle. Triffany rámeredt. – A bocsánatkérés megváltoztatja a dolgokat? Huh! Vagy azért, mert nekem sincs menő autóm. – Mondta Celine dühös hangon. Az autóban Carlos megnézte az időt, nincs egész napja arra, hogy itt töltse, kinézett az autó ablakán, és látta, hogy Triffany pazarolja az idejüket. – Ti gazdagok nem veszitek figyelembe az embereket, miért nem néztek oda, merre mentek, mielőtt felgyorsítotok. – Mondta Triffany dühösen, ránézve az autóra, tudta, hogy csak egy gazdag embernek lehet ilyenje. Carlos Zack kiszállt az autóból, Allison meglepetten nézett rá, annyira jóképű és elegáns volt, a jelenléte még meg is rázta. Kivett pénzt a zsebéből és átadta neki. – Ez rendezi, igaz? – Mondta mély, közönyös hangon. – Shanne, menjünk. – Megfordult, hogy beszálljon az autóba. Triffany a pénzt Carloshoz vágta, ahogy azok a földön szétszóródtak, Allison eltakarta a száját, megdöbbenve a viselkedésén. Carlos dühösen megfordult. Triffany is dühösen nézett rá. – Szánalmasnak nézek ki szerinted? Vagy szegénynek? Huh! – Kérdezte tőle Triffany félelem nélkül. – Ti gazdagok azt hiszitek, mindent pénzzel lehet megoldani. Kértem én pénzt? A pénzetek megtisztítja a lottószelvényemet? – Kérdezte. Annyira dühös volt, hogy ez a férfi lenézte őt. – Menő autóban ültök, én pedig gyalog járok, ez ad nektek jogot! Nem tudta elviselni a viselkedését, nem számít, mennyire gazdag. – Csupa sár vagyok, és csak annyit tudtok tenni, hogy pénzt dobtok rám, és azt mondjátok, hogy ez rendezi! Carlos szeme elsötétült, ki a fene ez a lány, hogy meri így beszélni vele. – Hé!.." – Állj! – Triffany felemelte a kezét, hogy megállítsa. – Én diplomás vagyok, és még nem kaptam munkát, az összes cég, ahová jelentkeztem, elutasított, és próbálok valami mást találni, de itt vagy te, még nyomorultabbá téve engem. – Mondta Tiffany rekedt hangon. Allison tudta, hogy Triffany érzelgőssé válik, és odament, hogy megállítsa. – Triffany, hagyd abba, minden rendben van. Triffany nem volt hajlandó hallani semmit. – Állj, Allison. Te is, azt javasoltad, hogy dolgozzak egy étteremben. Úgy döntöttem, hogy modellnek jelentkezem, de most csupa sár vagyok. Carlos ránézett, tudta, hogy itt pazarolja az időt, de a hideg és dühös tekintete enyhült.