ARIA SZEMSZÖGÉBŐL Hátralépek egyet, ahogy a férfi ismét kerekesszékével előrébb gördül, még közelebb hatolva a személyes szférámba, mint ahogy azt eddig tette. Regishez fordulok segítségért, de ez egy cseppet sem segít, mert az ő arcán is ugyanaz a zavarodottság tükröződik, mintha kőbe vésték volna. – Nem hiszem el, hogy tényleg te vagy az. Nézz csak rád, mekkora felnőtt lettél! – mosolyog könnyek