Ökölbe szorul a kezem, és remegni kezd, ahogy körbenézek, és rájövök, hogy a helyen minden férfi őt bámulja. Mohón nézik azt a dögös kis fenekét, és igazgatják magukat. – Atyaúristen, tényleg Amarie gyereke? – mondja az egyik a barátjának, és csettint egyet. – Milyen szép lett. – Jézusom, nem is viccelsz. Kár, hogy nem szegény, különben hat számjegyű összeget fizetnék egy menetért. – Naná, haver.