– A csakráid – ismétlem, hátradőlve, hogy végigmérjem. Kurvaélet. Most, hogy bent van, látom, hogy azok a fekete, áttetsző harisnyák épp a pólója aljánál érnek véget. Ha előrehajolna, a feneke édes ívei ott lennének, készen arra, hogy birtokba vegyem – és ó, tervezem, hogy birtokba veszem.
Keményen.
– Igen, a csakráid. – Az arckifejezése nagyon ünnepélyes. Még egy kicsit aggódó is. Értem. – Te nem







![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=384&q=75)







![Nyers Vágyak [Vágyj Mélyen Utánam]](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fcos.ficspire.com%2F2025%2F08%2F26%2F765e393b943340dbb6783beb0a0a4d88.jpg&w=128&q=75)
