A gólyabál előtt Eliana visszatért a tanterembe. Willow már várta, láthatóan nagyon komolyan vette a délutáni eseményt. Két plusz ruhát hozott magával, elszántan, hogy maradandó benyomást keltsen a bulin. Persze, nem felejtett el valamit hozni Elianának is. Végtére is, az ő szemében Eliana családja biztosan nem engedhetett meg magának tisztességes ruhákat. Amikor Willow meglátta Elianát, azonnal odalépett hozzá ragyogó mosollyal, egy téglalap alakú díszdobozt tartva a kezében. "Tesó, hoztam neked egy ruhát a délutáni gólyabálra. Chanel. Imádni fogod!" – mondta Willow. Willow kinyitotta a dobozt, felfedve a benne lévő ruhát. Egy egyszerű, mégis elegáns fehér rövid ruha volt, tagadhatatlanul gyönyörű. Ahogy az várható volt, a közeli lányok nem tudták megállni, hogy kifejezzék csodálatukat. "Hú, ez gyönyörű! Ez az idei kollekcióból van, igaz? Láttam egy magazinban!" "Igen, szerintem ez a ruha több mint háromezer dollárba kerül. Willow, olyan jó vagy Elianához" – szólt közbe egy másik lány. "Emlékszem, ez a ruha még limitált kiadású is volt! Szuper népszerű és nagyon nehéz beszerezni." Annak ellenére, ahogy Eliana korábban bánt Willow-val, Willow még mindig igyekezett kedves lenni hozzá. Mindenki egyetértett abban, hogy Willow valóban egy szent. Eliana hideg pillantást vetett a Willow kezében lévő ruhára. Nagyon is jól emlékezett erre a ruhára – ugyanaz okozta neki annyi megaláztatást egy korábbi gólyabálon. Willow babrált a ruhával. Eleinte tökéletesen illett, de mivel olyan szűk volt, a hátulján lévő varrás néhány lépés után lassan bomlani kezdett. Nem sokkal az esemény kezdete után a ruha háta szétnyílt, végül lecsúszott, és majdnem leleplezte őt mindenki előtt. Később Willow könnyek között jött Elianához, azt állítva, hogy a szobalány hibája volt, amiért nem ellenőrizte megfelelően a varrásokat. Az időutazás előtti Eliana elég bolond volt ahhoz, hogy megbocsásson Willow-nak. De ezúttal nem esik bele újra a csapdába. Eliana lazán kinyúlt, és kivette a ruhát Willow kezéből. Ezt látva Willow ajka egy önelégült kis mosolyra húzódott, feltételezve, hogy Eliana elfogadta az "ajándékot". "Eliana, ez a ruha gyönyörűen fog állni rajtad. Én válogattam ki neked" – mondta Willow, hangja édességtől csöpögött. Eliana hidegen felnevetett. "Nekem válogattad ki? Vagy azért, hogy csapdát állíts nekem?" Willow pislogott, arca a tettetett ártatlanság képe volt. "Mi? Én... fogalmam sincs, miről beszélsz." "Fogalmad sincs?" Eliana felvonta a szemöldökét, a ruhát tartva. Enyhén meghúzta a hátulján lévő varrást – alig próbálkozva is –, és a cérna úgy szakadt szét, mint a selyempapír. Willow mosolya megingott, ahogy a terve szó szerint szétesett. Arca elsápadt, de gyorsan összeszedte magát, színpadiasan zihálva. "Istenem! Hogy történhetett ez? A ruha... hibás!" Eliana gúnyosan elmosolyodott, és Willow arcába vágta a ruhát. "Ne dugd az arcomba ezt a szemetet többet. Willow, semmi közöm hozzád. Abbahagynád már? Ezeket a 'mérgezett almákat', amiket folyton osztogatsz? Nem vagyok elég hülye ahhoz, hogy beleharapjak." Willow lefagyott, túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy megszólaljon. Az agya száguldott. 'Lehetetlen. Semmi esély, hogy ez a ribanc rájött! Honnan tudta, hogy a ruha be van állítva?' Ha Eliana nem viseli, Willow egész terve a gólyabálra összeomlik. Eliana lesz a show sztárja ahelyett, hogy a bolond lenne. Ezt Willow nem fogadhatta el. "Eliana, esküszöm, nem tudtam!" – jajveszékelt Willow, hangja elcsuklott, ahogy a könnyek patakokban kezdtek folyni az arcán. "Én csak kedves akartam lenni hozzád! Nem tudtam, hogy ilyen rossz a minősége. Kérlek, ne érts félre!" A közeli osztálytársak, képtelenek tétlenül ülni, siettek a védelmére. A közeli osztálytársak, képtelenek tétlenül ülni, siettek a védelmére. "Hé, Eliana, nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba viszed?" "Igen!" – szólt közbe egy másik. "Willow olyan jó volt hozzád. Mindazok után, amit elvettél tőle – az életét éled, élvezed a vagyonát –, még mindig megbocsát neked. Még ezt a drága ruhát is megvette neked! És így hálálod meg neki? Szívtelen vagy!" "Pontosan! Willow egy olyan édes, kedves ember, te pedig egyszerűen olyan... gonosz." Ez a "gonosz" szó felforralta Eliana vérét. Eleget hallotta már egy életre. Az időutazása előtt a "gonosz testvérként" bélyegezték meg. A szórakoztatóiparban mindenki zsákbamacskája volt. A Twitteren a trollok éjjel-nappal szétmarcangolták. Nem számított, mennyit magyarázott, senki sem hallgatott rá. Ezúttal nem hagyja, hogy hazugságaik és terveik alá temessék. Felugrott a székéből, arckifejezése fagyos volt, ahogy átható pillantása végigsöpört a csoporton előtte. "Mit képzeltek magatokról, hogy kioktattok? Csak arra vagytok jók, hogy Willow seggét nyaljátok és a hűséges kis ölebei legyetek!" A csoport döbbenten bámult vissza. Egyikük kinyitotta a száját, készen arra, hogy visszavágjon. "Mi a fene—" "Kuss!" – szólt rá Eliana, szavai úgy hasították ketté a kísérletüket, mint egy ostor. "Még nem végeztem. Igen, én vagyok a hamis lánya. Na és? Abban a pillanatban, hogy megjelent, azt mondtam, hogy elmegyek. Mondtam nekik, hogy félreállok, és hagyom, hogy elfoglalja a helyét. Vérségi kötelékek? Semmi közöm hozzá! Mégis folyton 'tesónak' hív, úgy tesz, mintha a legjobb barátnők lennénk. Ki kérte ezt?" Hangneme élesebb lett, minden szó úgy csapott, mint egy pofon. "A szülei neveltek fel, és ezért tartozom nekik. De neki? Semmivel sem tartozom. Miért a fenébe kellene úgy bánnom vele, mintha különleges lenne? Mi vagyok én, az apja?" "És ti? Ti mind egy rakás vesztesek vagytok. Nem vagytok jobbak, mint a szemét, amiről beszéltek. Mivel annyira oda vagytok ezért a hülye ruháért, vigyétek! Viseljétek! Harcoljatok érte magatok. Nem is érdekel." Szavai úgy dőltek ki, mint egy géppuska, könyörtelenül és pontosan. A csoport lefagyott, álluk leesett. Nem volt mit mondaniuk, mert legbelül tudták, hogy igaza van. Willow, aki oldalt állt, éppolyan megdöbbent volt. De megdöbbent arckifejezése mögött elégedettség csillogott. Az járt a fejében, hogy minél többet támad Eliana, annál jobban omlik össze a hírneve. Hamarosan ő lesz az osztály kitaszítottja. De amit Willow nem várt, az az volt, hogy ezúttal Eliana nem törődött a hírnevével. Nem azért volt itt, hogy megmagyarázza magát vagy bűntudatot érezzen. A mottója most? Hadd égjen le az egész. Willow szipogott, és drámaian zokogni kezdett. "Eliana, kérlek, ne haragudj! Ha valamit rosszul csináltam, csak mondd meg! Megjavítom, esküszöm. Én csak... én csak azt akarom, hogy közel legyünk egymáshoz, mint igazi testvérek!" Hangja elcsuklott, ahogy könnyekben tört ki. "Willow, hagyd abba a sírást" – motyogta valaki gyengén, láthatóan kényelmetlenül érezve magát a jelenettől. Willow a mellkasához kapott, könnyek folytak le az arcán. "Azt sem tudom, mit rontottam el! Én csak jó kapcsolatot akartam a testvéremmel... Nem tudom, miért alakult ez így..." Eliana hideg tekintete nem mozdult, egy pillanatra sem. Ha valami, akkor az undora egy teljesen új szintre emelkedett. "'Tesó'? Komolyan? Hagyd abba a hülyeséget. A pokolba is, akár meg is szabadulhatnánk a szemeteskukáktól errefelé – úgy tűnik, remekül csinálod a szemetet."