A hatalmas függönyként lógott rajta az ing, időnként felfedve a kulcscsontjait és karcsú lábait. Finnick elfordította a fejét, arca gyorsan vörösödött. Mindig is büszke volt önuralmára, mégis kénytelen volt néhány korty jéghideg vizet inni, hogy megnyugodjon. Vivian leült az asztalhoz, észre sem véve rajta semmi furcsát. – Ma délután visszamegyek – mondta Finnick az étkezés felénél. – Te is jössz?