– Köszönöm – mondta Vivian halkan. Szeme csillogott az örömtől, ahogy felemelte a fejét, hogy Finnick szemébe nézzen. – Most visszamegyek dolgozni. Finnick ajka mosolyra húzódott, ahogy érezte, hogy ellazul a karjaiban. – Rendben, otthon várlak. Vivian bólintott, és kiszállt az autóból. Nem rohant vissza egyből a lépcsőházba, miután kiszállt az autóból. Ehelyett megvárta, amíg elhajtanak, mielőtt