Finnick megőrizte a lélekjelenlétét; még amikor Vivianra nézett, sem látszott az arcán a legcsekélyebb érzelem sem. – Rendben, kezdjük is – mosolygott Fabian álszerényen, és intett Viviannak, hogy feküdjön le a kanapéra. Finnick tolószékével feléjük gurult, teljesen elkerülve Vivian tekintetét. – Köszönöm, Finnick bácsi, a múltkori látogatást – tettette Fabian a tudatlanságot, mintha nem lenne fes