– É-Égyszerűen semmi – hebegte Vivian. A háta mögé rejtette a dobozt, és hozzátette: – Ugyanolyan színű, mint a tied. Ööö… rettenetesen fáj a hasam. Rohannom kell a mosdóba! Nem várt válaszra, a legközelebbi mosdó felé menekült. Amint a fülke magányában volt, a vécéülőke tetejére telepedett, és óvatosan újra kinyitotta a doboz fedelét. Sarah-ékkal ellentétben, akik selyemsálat kaptak, az ő dobozában egy kulcscsomó volt. Még mindig döbbenten bámulta, amikor üzenetet kapott. Finnick elküldte neki a lakcímét, ami felfedte, hogy Sunshine City legdrágább villanegyedében lakik. A címe és egy kulcscsomó. Komolyan gondolja, hogy beköltözzek hozzá? Azt hiszem, nem téved, ha így gondolja; végül is törvényesen összeházasodtunk. Normális, hogy együtt élünk… Nem sokkal ezután elhagyta a mosdót, és Sarah-val és a többiekkel visszament a magazin szerkesztőségébe. Sikerült néhány jó képet készíteniük Finnickről az interjú során. Azonban nem merték közzétenni a fotóját a beleegyezése nélkül. Ezért a főszerkesztő felhívta Finnicket, hogy megkérdezze, engedélyezik-e nekik. A főszerkesztő csak azért tette ezt, mert próbára akarta tenni a szerencséjét. Nem igazán várt pozitív választ. Hiszen a Finnor Group elnöke mindig a háttérben rejtőzött. Már az is hatalmas meglepetés volt a részéről, hogy beleegyezett egy interjúba. Mindenki legnagyobb döbbenetére Finnick tényleg beleegyezett! Azonnal zsongani kezdett az egész magazin szerkesztősége. – Atyaég! A Finnor Group elnöke engedélyezi, hogy közzétegyük a fotóját? Úgy néz ki, híresek leszünk! – Gyorsan, gyorsan! Mutasd meg a fotóját! Tényleg olyan jóképű, mint ahogy Sarah állítja? Korábban Vivian és a többiek nem merték megmutatni Finnick fotóit a beleegyezése nélkül. Most, hogy engedélyt adott nekik a fotói felhasználására, elővették őket, hogy nyilvánosan megtekintsék. A magazin szerkesztőségében dolgozó összes nő sikoltozott, amikor meglátta a fotóit. – Atyaúristen! Olyan gyönyörű! Sarah, ahogy leírtad, egyáltalán nem adja vissza a valóságot! – Igen! Egyik híresség sem érhet a nyomába! Egyik sem! – Hé, miért olyan furcsa Mr. Norton széke? Mintha… egy kerekesszék lenne? Valaki végre észrevette a kerekesszéket, amiben Finnick ült, és hamarosan csend borult rájuk. Sarah hangosan megszólalt: – Igen, Mr. Norton kerekesszékhez van kötve. De mi van akkor? Jóképű és rohadt gazdag. Számomra ez még mindig a Herceget jelenti! Az összes többi nő hevesen egyetértett, ami irigységet váltott ki a férfi kollégáikból. A férfiak gúnyosan megjegyezték: – Kit érdekel, hogy gazdag és jóképű? Tudjátok, hogy a kerekesszékes férfiak közel nyolcvan százaléka már nem képes „teljesíteni”? – Így van! Nem azt mondtad, hogy már házas? Szegény feleségének valószínűleg élete végéig cölibátusban kell élnie. Köhögés, köhögés, köhögés! Vivian, aki csendben hallgatta a fecsegésüket, miközben vizet ivott, majdnem kiköpte a folyadékot. Így is fulladozni kezdett, és hevesen köhögött. Az egyik kollégája odament, hogy megveregesse a hátát. – Vivian, mi bajod? Úgy tűnik, Mr. Norton varázsa a mi örökké nyugodt Vivianunkra is túl nagy hatással van, mi? – Igen, pontosan! – szólt közbe Sarah. – Látnotok kellett volna őt az interjún. Annyira ideges volt! Vivian kissé grimaszolva tiltakozott: – Hé, ne mondjatok ilyen hazugságokat! Nem én ájultam el tőle, mint egy rajongó. – Hogy is ne ájultam volna el? – Sarah az arcához emelte a kezét, miközben csodálat ragyogott a szemében. – Egyszerűen túl tökéletes! Ha nem lennének bénák a lábai, akkor ő lenne a sztereotip főnöki főszereplő, mint azokban a romantikus regényekben! Világos volt, hogy a nők teljesen figyelmen kívül hagyták a férfi kollégáik megvető megjegyzéseit. A következő napokban a magazin szerkesztősége Finnickről szóló cikken dolgozott. Mindenki jókedvűnek tűnt, és új lendülettel vetette bele magát a munkába. Végre eljött a hétvége. Vivian teljesen kimerült a hektikus héttől. Mindazonáltal, legnagyobb szerencsétlenségére, mégsem tudott pihenni. Először időt szakított arra, hogy meglátogassa édesanyját a kórházban. Ezután hazament, hogy összepakolja a holmiját, felkészülve a Finnick házába való költözésre. Aggódott, hogy tovább húzza ezt. Nem akarta, hogy azt gondolja, nem őszinte a „kapcsolatukban”. Ahogy várta, Finnick villája hatalmas volt, enyhe századközepi stílusjegyekkel az építészetében. Nem volt sok szolgája a villájában, csak egy idős házaspár, Liam és Molly. Liam segített Viviannak felvinni a poggyászát az emeleti hálószobába. A belső tér egyszerű, de modern volt. Kinyitva a szekrényt, megjegyezte, hogy a fele férfi ruhákkal van tele, a másik fele pedig üres. Megértés hasított belé. Ugyanabban a szobában fog aludni, mint Finnick. Nem találva semmi kivetnivalót ebben, berakta a saját holmiját, szépen kitöltve a szekrényt. Mire befejezte a kicsomagolást, már este volt. Finnick még nem volt otthon. A vacsorája egy tányér spagetti volt, amit Molly főzött. Amikor végzett, visszatért a hálószobába, hogy lezuhanyozzon. Miután végzett a zuhanyzással, kinyúlt egy törülközőért, hogy megtörölje magát, de rájött, hogy elfelejtette bevinni. Átkozva magát, amiért ilyen figyelmetlen, hosszú pillanatokig vívódott magával. Végül óvatosan résnyire nyitotta a fürdőszoba ajtaját, és kikukucskált. Látva, hogy nincs senki a szobában, Vivian teljesen kilépett, és a szekrényhez rohant. Víz csöpögött végig nedves testén, a padlóra esve. Éppen a szekrényben kutatott egy törülköző után, amikor hangos kattanást hallott a háta mögül. Megugrott egy kicsit a sokktól, és megfordult, hogy lássa, Finnick kerekesszékkel lép be a szobába. A férfi láthatóan megdöbbent, amikor meglátta őt, nyilvánvalóan nem számított arra, hogy az új felesége ilyen merész lesz, hogy ilyen… provokatív módon fogadja őt otthon. Vivian megdermedt a helyén, elméje kiürült. Amikor az agya újra működésbe lépett, éles sikolyt hallatott, miközben a fürdőszoba felé rohant. Sajnálatára a padló csúszós volt a víztől, amit maga után hagyott, miközben átszelte a szobát. Kicsúszott a lába alóla, és előre esett. – Vigyázz! Finnick arca összeráncolódott, és gyorsan odagurult a kerekesszékével, hogy elkapja. Szerencsére időben odaért, így éppen az ölébe zuhant. Ahogy az ujjai hozzáértek a puha és nedves testéhez, meglepetten megmerevedett. Lehajtva a fejét, megpillantotta a két élénkvörös foltot az arcán. Bár Vivian nem volt tipikus világszínvonalú szépség, a vonásai finomak és kifinomultak voltak. Az a fajta nő volt, aki egyre szebbnek tűnik, minél többet nézi az ember. Ez a pillanat éppen ilyen volt. Az arca smink nélkül volt, míg a nedves haja a füle mögé volt tűzve. Vízcseppek csordogáltak le a selymes tincseiről, végig a hangsúlyos kulcscsontján és a vékony alakja vonalain. Finnick nyelt egyet, a torka hirtelen olyan száraznak érezte, mint a pergamen, ahogy a szemei jelentősen elsötétültek. Végül helyreállva Vivian felemelte a fejét, és találkozott a férfi heves tekintetével. Nem volt ártatlan gyermek. Tudta, mit jelent a tekintetében lévő pillantás. Jaj ne! – N-ne haragudj… – Azonnal megpróbált talpra állni. Miközben igyekezett felállni, a keze Finnick lábára esett, és rövid időre megállt.