*TESSA*
Összeszorítottam a kezem, ahogy közeledtem feléjük.
– Jó reggelt, uram – köszöntem udvariasan Declan-nak, de Anna-t úgy tettem, mintha nem is látnám.
Oldalra léptem, hogy továbbmenjek, de Anna megállított.
– Úgy teszel, mintha nem látnál, testvér?
Rámeredtem.
– Mi nem vagyunk testvérek.
– A mostohaapám rokona vagy, ami minket is rokonná tesz. Tudod... miután szembesítetted őt azon a napon
















