Közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekamat. – Declan. – Menjünk haza. – Elindultunk, a keze még mindig a derekamon volt. Nem állítottam meg. Tetszett, hogy ott van a keze. Bámultam őt séta közben. Olyan gyorsan történt minden ma este, mintha álom lenne… Attól kezdve, hogy helyretettem azt az anyát és lányát… egészen addig, hogy elnyertem anyám szívét… És most… az ő otthonába tartok. Lehetség