Zeldric Hevesen köhögök, sűrű vérnyálkát köpve. Már nincs mit kihánynom, és a szédülés állandó. Nem tudom, a nyomorúságos állapotom miatt vagyok ennyire gyenge, vagy mert szinte a saját véremben fürdök. Arra sem emlékszem, mióta vagyok ebben az átkozott lyukban. Nincsenek ablakok. A szobát csak egyetlen reflektor világítja meg, ami a fejem fölött lóg. Újabb ütés ér – ezúttal a mellkasomra –, és me