Lagos Ahogy belépek a gyerekkori szobámba, olyan érzés, mintha megállt volna az idő. Emlékek árasztanak el, mint egy megállíthatatlan, őrült zuhatag, különösen az utolsó itt töltött éjszaka emlékei, közvetlenül a szökésünk előtt. Tizenkilenc éves voltam, és nem mondhatom, hogy boldog voltam. – Jól vagy? – kérdezi Ness. Megrázom a fejem, hogy a jelenre koncentráljak – itt, ebben a szobában, a feles