Zeldric A számítógép képernyőjére pillantok, miközben aprókat szívok a szivaromból, és úgy teszek, mintha hallgatnám, amit Lagos mond. Jenkins képe, ahogy törölközőben kilép a fürdőszobából, teljesen leköti a figyelmemet. Két napja nem hagyta el a szobáját, csak hogy megnézze a sérülteket, de egy pillanatra sem tévesztettem szem elől – mint egy kibaszott megszállott stalker. A hálószobáink az egyetlen helyek a házban, ahol nincsenek kamerák; a többit a legapróbb részletekig figyeljük, és szerencsére még nem vette észre. Biztos vagyok benne, hogy darabokra törné őket, ha észrevenné. Megállok a szivarral félúton a szám felé, amikor a képernyőn látom, ahogy meglazítja a törölköző szorítását a mellein. A kurva életbe, be akarok rontani abba a szobába, és azonnal magamhoz venni. Ez az őrületbe kerget. – Zeldric! – Megrázom a fejem, és kényszerítem magam, hogy a másodparancsnokomra nézzek. Lagos nincs egyedül velem az irodában. Gambo és Oscar mellette állnak, Luna pedig, mint mindig, kényelembe helyezte magát a kanapén. – Hallottál valamit abból, amit mondtam? Megköszörülöm a torkom, és bólintok, mielőtt kikapcsolom a képernyőt, és még egyet szippantok a szivaromból. – Az Urriagától lopott áru biztonságban van, és készen áll a terjesztésre. Azt hiszem, ennél nincs fontosabb, vagy tévedek? – Dühösek – mondja, és a mutatóujjával feltolja a szemüvegét az orrán. – Alex megpróbálja levadászni néhány emberünket. Ráadásul a rendőrség is a nyakunkon van. Azoknak a tiszteknek a halála nem segít abban, hogy rejtve maradjunk. A tekintetem Gambóra és Oscarra siklik. Ők a felelősek ezért a zűrzavarért. – Ők vagy mi, Zeldric – magyarázza Oscar. – Nem hagyták volna, hogy Beni-t és a doktort elvigyük harc nélkül. Gambo bólint, hogy megerősítse a társa szavait, és előrelép. Ha Oscar egyedül cselekedett volna, nehezen hinném el, hogy nem ölte meg azokat a tiszteket az egyik rohamában, vagy csak az izgalom kedvéért. – Ha már a doktornál tartunk… Jenkins? – Bólintok. Nem akarom, hogy a keresztnevén szólítsák. Az enyémen. Milyen találó. Belsőleg nevetek, és hallgatom tovább Gambót. – Mit fogunk kezdeni vele, ha Beni felépült? Tudom, hogy megígérted, hogy nem öljük meg, de ha megengeded, hogy egy kicsit szórakozzunk vele… – Ahogy vigyorog, és obszcén módon mozgatja a csípőjét, azonnal tudom, mire gondol. – Az a nő egy lakoma. Megosztod velünk a többiekkel? Lassan felállok, külsőleg nyugodt vagyok, bár belül forrongok a dühtől. Ha Gambo – vagy bárki ebben a szobában – azt hiszi, hogy ráteheti a kezét, először velem kell szembenéznie. Lagos előrelép, megérezve a hangulatom változását, és éppen mondani akar valamit, de egy gesztussal elhallgattatom. – Azt akarod mondani, hogy készítsünk valami listát vagy sorban állást a megerőszakolására? – kérdezem, és a szemébe nézek. – A megerőszakolás erős szó, testvér. Csak adunk neki valamit, hogy megnyugodjon, és aztán… – Gambo, fogd be a kibaszott szád – sziszegi Oscar, és könyökkel gyomron vágja a barátját. Megkerülöm az asztalt mindenki figyelő szeme láttára, és Gambo felé sétálok. – Ez szórakoztató lesz – énekli Luna a kanapéról. Megállok előtte, és megragadom a nyakát, az arcom felé kényszerítve a fejét. – Nem vagyunk állatok – morogom az arcába. – Ha szükséged van egy nő bántalmazására, megteheted – de a házamon kívül. És ne is gyere vissza. Ellököm magamtól, és a hozzáállása azonnal megváltozik. – Zeldric, testvér, nem úgy értettem… – Tűnj a kibaszott szemem elől – parancsolom, és elfordulok, hogy ne kelljen többé ránéznem. – Zeldric… – Megyünk – mondja Oscar, és kirángatja az irodából, mielőtt az ajtó becsukódna mögöttük. Néhány másodpercig senki sem szólal meg. Visszaülök a helyemre, és próbálok megnyugodni. Nem helyeslem a nemi erőszakot vagy a nők bántalmazását. Ha tenném, azzá válnék, amit megvetek. Másnak kell lennünk, mint Urriaga emberei. Nincs problémám a kábítószer-, fegyver- és még az emberkereskedelemmel sem – illegális bevándorlók átcsempészése a mexikói határon csak része az üzletnek. De az emberkereskedelem… Nem, az nem nekem való. És ha bármelyik emberem hajlandó átlépni ezt a határt, annak nincs helye itt. – Nem érti – mondja Lagos, és leül velem szemben. – Zeldric, nézz rám. – Vonakodva találkozom a tekintetével. – Nem élte át azt, amit mi. Ezért beszél így. – Ez nem mentség – gúnyolódok, és visszakapcsolom a képernyőt. Jenkins már felöltözött. A hátán fekszik az ágyon. Unatkozni látszik. – De ami Jenkinst illeti, mindannyiunknak ugyanaz a kérdése. Beni sokkal jobban van, és a másik három is szinte teljesen felépült. Mi lesz vele? Nem tarthatjuk örökké abban a szobában. Dörzsölöm az állam, és megforgatom a nyakam, hogy ellazuljon. – Ma este velünk vacsorázik. – Mit mondtál? – Hallottad. Azt akarom, hogy a vacsorázóban legyen. Nézzük meg, hogyan viselkedik. – Viccelsz, ugye? – Luna felugrik, és odalép hozzánk, homlokát ráncolva. – Mi ez a dolog közted és az a nő között, Zeldric? Megpróbálod az egyikünkké tenni, vagy csak le akarod nyűgözni, hogy bejuthass a bugyijába? Sóhajtok, és – kényelmesen – Lagos úgy dönt, hogy elhagyja az irodát, egyedül hagyva minket. Luna nem veszi jól, hogy Jenkins érkezése óta nem akartam vele lefeküdni. Hibáztathatnám a labilis elméjét, de a valóságban ez csak Luna, amilyen Luna. Az elmém túlságosan le van foglalva az új játékszeremmel ahhoz, hogy figyeljek egy régire. – Van valami ok, amiért magyarázkodnom kellene neked a döntéseimmel kapcsolatban? Mert ha van, szívesen meghallgatom. – Jaj, hagyd már abba, Zeldric! Ja, a lány szexi, de… – Felemelem a kezem, hogy elhallgattassam. – Semmi közöd hozzá. Törődj azzal, hogy rendesen végezd a munkád, és hagyd a többit rám, oké? – Most megsértesz – sziszegi, és keresztbe teszi a karját. – Mikor rontottam el valamit? – Teljesen biztos vagy benne, hogy a mentőautó érkezéséről készült összes felvételt törölted a birtokra? A rendőrség visszavezethet minket. – Minden egyes felvételt. Valami más? – Igen, azt akarom, hogy légy éber, hátha le kell fülelnünk egy másik Urriaga szállítmányt. – Továbbra is lopni akarod az áruját? Nem fog örülni. Vállat vonok, és elvigyorodok. Pontosan ezt akarom. Azt akarom, hogy utánam jöjjenek, és hibákat kövessenek el. Csak így kerülök elég közel Leonardo Urriagához, hogy golyót röpítsek a homlokába. Aztán elveszem az embereit – legalább azokat, akik úgy döntenek, hogy követnek engem –, és a infrastruktúráját felhasználva bővítem az üzletet.