- Érdekel, Hugh? Robert Shane megpillantotta Jane Fowlert, a táncparkett királynőjét a színpad alatt. Érdekes jelenség volt. Valóságos szemet gyönyörködtető látvány. De Robert még valami mást is észrevett. Hugh Croft is Jane-t nézte. És milyen intenzíven! A D.Y. Group sztoikus és arrogáns elnökét sosem látták még ennyire figyelni egy nőt. A félhomály részben eltakarta Hugh arcát. A gyér, foltos fények megvilágították vékony, morcos ajkait. Magas orra és éles szemei ​​visszafogott arcán úgy ragyogtak, mint egy gyémánt a sötétségben. Hugh nem szólt semmit, de a tekintete egy pillanatra sem távolodott Jane-től. Ez egy néma helyeslés volt a részéről. Mintha egy csipetnyi ismerősséget fedezett volna fel benne. Mintha valaki hasonlóra bukkant volna. A szemében felvillanó éles fény egészen más volt, mint bárki másé. Átható tekintete szinte átszúrta az embert, és megragadta a lelkét. Jane is érezte Hugh Croft jelenlétét a teremben. Tekintete a negyedik emeletről az üvegfalon át figyelő szempárra szegeződött. A speciális üveg egyirányú tükörként funkcionált, amely az egyik oldalról tükröződött, a másikról pedig átlátszó volt. Így csak az üvegfal mögött álló láthatta a kint tartózkodókat. Végül a zene elhallgatott. Jane Lila Sutton mellé lépett. – Janie, milyen fantasztikusan táncoltál! Lila lelkesen tapsolt Jane-nek, miközben izgatottan ugrált körülötte. Jane megsimogatta Lila fejét, és épp megszólalt volna, amikor valaki közbeszólt. – Szépséges hölgyem, lenne kedve egy italhoz a társaságunkban? Egy stílusosan öltözött, rosszfiús kisugárzású férfi közeledett feléjük. A húszas évei elején járhatott, vastag aranyláncot viselt a nyakában, és sárgára festette a haját. De tagadhatatlanul jóképű volt. A vastag aranyláncon egy medál lógott. A medálba a "Croft" nevet vésték. – Nem érdekel – válaszolta Jane Fowler anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna a férfira. Szavai nem háborították fel. Ehelyett kuncogva így szólt: – Van benned kurázsi, az tetszik. Hadd mondjam el, gyönyörű hölgyem, szerencsés napod van, amiért megtetszettél nekem. Én Cameron Croft vagyok. Ezzel kinyújtotta a karját Jane felé. – Ne érj hozzá! – ripakodott rá Lila, felugrott, és Jane köré fonta a karját, miközben fenyegetően nézett Cameronra. Imádnivaló volt, bár igyekezett vadnak és félelmetesnek tűnni. Cameron szeme azonnal felcsillant. Elsősorban Jane keltette fel az érdeklődését. De nem számított rá, hogy a Jane mellett álló kislány is ilyen gyönyörű. Látszott rajta, hogy még ártatlan, a gyermeki viselkedése éles ellentétben állt Jane kifinomultságával. Ez a nap valóságos telitalálat volt számára. – Hé, Peter! Mintha valami alak zaklatná a húgodat. – Mintha ismerős lenne. Nem Cameron Croft az? – kérdezte Larry Shane, és hátba veregette Peter Fowlert. – Én már korábban kiszúrtam – válaszolta Peter, és szinte érezte, ahogy összeszorul a foga. Cameron Croft a Stormton City-beli Croftok rokona volt, egy tipikus playboy, aki léhűtő haverjaival lógott. Mindig más nőkkel látták. Már önmagában is a gazdag és befolyásos család szégyenfoltja volt, de az emberek még azt is nehezen hitték el, hogy nyíltan elcsábítja mások barátnőit. De hát a Croftok a legtekintélyesebb nemesi családnak számítottak Stormton Cityben. Különösen Hugh Croft, a D.Y. Group elnöke, aki ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt. Ők azok, akikkel Stormton Cityben senki sem akart ujjat húzni. Még a Fowlerek is kétszer meggondolták, hogy szembeszálljanak-e a Croftokkal. – Jane nehezen fogja lerázni magáról Cameront, ha rászállt, ebből még baj lehet. – Szükséged van segítségre, Peter? Szólj, és a fejemre állok érted. Larry soha nem ment volna szembe a Croftokkal csak úgy bárkiért. Peter természetesen kivétel volt. De persze, ez attól is függött, Peter mennyire szereti a húgát. Peter még mindig vacillált, hogy segítsen-e Jane-nek. – Csak barátkozni szeretnék, hölgyeim. Ne is törődjenek vele... – folytatta Cameron a kötekedést. Nem vette észre a jeges pillantást Jane szemében, ami egyre hidegebb lett, ahogy beszélt. Jane egyenesen Cameron hasába rúgott. A rúgás olyan erőteljes volt, hogy azonnal hallatszott a bordák roppanása. Cameron átrepült a szobán. Majd asztaloknak és székeknek csapódva ért földet. A zajra felfigyelve a vendégek biztonságos helyet kerestek maguknak, mielőtt tovább élvezték volna a szórakozást, amit a teremben zajló dráma nyújtott. Larry nem tudta megállni, hogy felkiáltson: – Hú, a húgod igazi vagány, Peter! Peter is elképedt Jane tettén. Épp segíteni akart. De nem gondolta volna, hogy Jane ilyen jól tud harcolni. Vajon még mindig az a gyáva, önbizalomhiányos Jane volt, aki mindig az idegeire ment? Jane eltökélten takarta Lila szemét, hogy ne lássa az erőszakot. Nem akarta, hogy Lila ilyen brutális dolognak legyen kitéve. – Mi történt, Jane? Mi volt ez? Ne félj, itt kiváló a biztonság, nem mernek bántani minket – mondta Lila, aki még sosem volt ilyen helyzetben, és remegett az ijedtségtől. Mégis igyekezett megnyugtatni Jane-t. Jane-t melengette a törődése, és így szólt: – Minden rendben lesz, Lila. Hamarosan vége. – Cameron! – A talpnyalók, akik mindig Cameron kedvében jártak, azonnal odasiettek hozzá, és felsegítették. Cameron fájdalmasan felnyögött, az arca csupa vér volt. Dühösen nézett Jane-re. – Rohadt nő! Hogy mersz ilyet tenni velem? Kapjátok el! – Igenis, uram! – Állj! – kiáltotta Peter, aki magához tért, és felállt. Jane megriadt Peter hangjától. Magában ezt gondolta: – Peter! Mit keres ő itt? Kiállt mellettem. Cameron, aki már teljesen dühbe gurult, ordított: – Honnan került elő ez a hősjelölt? Bajt akarsz? – Igen! – válaszolta Peter. Mivel Peter belement a harcba, Larry sem maradhatott tétlen. A szája kaján mosolyra húzódott. Ő is csatlakozott Peterhez, és pillanatok alatt legyőzték Cameron verőlegényeit. Bár Cameron gorillái fenyegetőnek tűntek, nem értek fel Peterhez és Larryhez, akik jártasak voltak a harcművészetekben. Stormton City egyik vezető cégének örököseiként a harcművészet szinte kötelező volt számukra. Legalább meg tudták védeni magukat, ha szükség volt rá. Jane élesen figyelte őket a háttérből. – Mit akar Peter? Viccel velem? – gondolta, és elhagyta a száját egy gúnyos mosoly. A felfordulás riasztotta a Nightshade Bar biztonsági embereit. Azonnal a helyszínre siettek, hogy átvegyék az irányítást. Miután tisztázták a helyzetet, Cameront és a verőlegényeit szó nélkül elvitték. – Ne érjetek hozzám! A Croft családhoz tartozom! – kiabálta Cameron. A Nightshade Bar biztonsági főnöke azonban nem ijedt meg Cameron fenyegetésétől. Gúnyos mosollyal válaszolt: – A főnök úr jó barátja Mr. Croftnak. Ha megtudja, hogy balhéztál, nem fog örülni. Hugh Croft híres volt a vakmerőségéről és könyörtelenségéről. Senkinek sem kegyelmezett, aki felbosszantotta, még a családtagjainak sem. Cameron azonnal elsápadt, és meg sem mert szólalni a gyenge pontja hallatán. Ha a Sátán megtudná, hogy a Croftokkal való kapcsolatával kérkedik, nagy bajba kerülne. Ez zsákutca lenne a számára. – Most pedig beszéljünk a kártérítésről. Ezután Cameront eltávolították a helyszínről. Majd megjelent a Nightshade Bar igazgatója. Elnézést kért a vendégektől a korábbi kellemetlenségekért. Az okozott kellemetlenségekért cserébe az estét a ház állja. Majd odament Jane-hez és Lilához, a zaklatás áldozataihoz. – Tudunk a történtekről. Reméljük, elfogadják a Diamond VIP tagsági kártyát, mint kompenzációt a kellemetlenségekért. – Ezzel a kártyával 30% kedvezményt kapnak minden jövőbeni fogyasztásukból a Nightshade Barban. Ráadásul a kártyán 75 ezer dollár értékű kredit is található. Ez valóban nagylelkű kárpótlás volt. Még Lila is elképedt, amikor meghallotta, mit ajánlanak. – Ez tényleg nekünk szól? A Diamond VIP tagsági kártyához legalább 4,5 millió dollárt kellett elkölteni a Nightshade Barban. Lila eddig csak a sima tagsági kártyát merte igényelni, amikor a Nightshade Barba látogatott. – Értem – mondta Jane, és nyugodtan elfogadta a Diamond VIP tagsági kártyát. Elégedett volt a Nightshade Bar helyzetkezelésével. Cameron Croft zaklatása nem igazán zavarta. A hasába mért rúgás elég volt ahhoz, hogy az illető a következő hónapot a kórházban töltse. Cameron Croft meg fog fizetni az este okozott veszteségekért. A Nightshade Bar mögött álló igazi, befolyásos tulajdonos soha nem engedné meg magának, hogy veszteséges legyen. Ez kétségtelenül egy íratlan szabály volt. Nem hagyták volna, hogy Cameron megússza a balhét anélkül, hogy kártérítést fizetne. Miután a helyzet rendeződött, a személyzet helyreállította a rendet a bárban, és visszatértek a munkájukhoz. A vendégeket sem zavarta különösebben a korábbi incidens. A bárban az élet a megszokott kerékvágásban folyt tovább. Aki gyakran járt bárokba és klubokba, tudta, hogy ilyen dolgok bármikor megtörténhetnek. A lényeg az volt, hogy a bár hogyan kezeli a bajkeverőket. Mivel minden költséget a ház állt, a bárnak legalább 150 ezer dollárjába került az este. Ez a Nightshade Bar részéről egy határozott lépés volt. És ez is vonzotta az embereket a helyre. Peter bonyolult érzelmekkel figyelte Jane-t a verekedés után. Még mindig azon gondolkodott, hogy segítsen-e neki korábban. Csak akkor tért magához, amikor rászólt Cameronra, és elkezdte a verekedést. De Jane csak egy pillantást vetett rá, mielőtt Lilával együtt elhagyta a helyet. Nem tudta elviselni, hogy Peterrel egy légtérben legyen. Nem tudta elviselni, hogy egy másik Fowlerrel egy szobában legyen.