– Mit mondtál? – Jack nem akarta elhinni, amit hallott. Még Pétert is meglepte a dolog. – Azt, hogy miért kellene térdre ereszkednem? Maffiafőnök vagy? Komolyan fontolgatod, hogy bántalmazod a saját lányod? – vágott vissza Jane, továbbra is megőrizve hidegvérét. Arca olyan volt, mint egy tükörsima tó, de a mélyben tűz tombolt. Jane nem a Fowler családra haragudott. Nem törődött velük, így gyűlölni sem tudta őket. Csak közönyt érzett. Valamiért ez az egész visszahozta Jane emlékezetébe azt az időt, amikor engedelmeskedett Jack parancsainak, és félelemtől reszketve térdelt le. Kétségbeesetten próbálta védeni magát az alaptalan vádakkal és követelésekkel szemben, de senki sem hallgatta meg. Amikor Peter látta Madelynt zokogni, elvesztette az önuralmát, és hatalmas pofont adott Jane-nek. Jane-nek bocsánatot kellett kérnie, mert rettegett a családja haragjától. Nem volt más választása, el kellett viselnie a hamis vádakat, és cipelnie kellett a soha el nem követett dolgok súlyát. Most azon tűnődött, miért volt ekkora idióta, és miért pazarolta el az előző életét méltóság nélkül. Jane most a régi énjére volt dühös. – Nagyszerű. Látom, azért nőtt benned egy kis gerinc, hogy ne engedelmeskedj – mondta Jack, ezúttal valódi dühvel a hangjában. Már éppen felemelte a kezét, hogy megüsse Jane-t. Ebben a pillanatban Madelyn felkiáltott: – Apa, ne! Szavai azonnal megállították Jack kezét a levegőben. Anna döbbenten nézett Madelynre. – Édesem, mi…? Madelyn egyszerre zokogott és kiabált, a hangja elcsuklott, mintha mindjárt elájulna a levegőhiánytól. – Ne bántsd Janie-t, apa, kérlek, ne… Hiszen ő a vér szerinti lányod! A "vér szerinti lánya" szavak hallatán Jack egy pillanatra magához tért. Mély, gondterhelt pillantást vetett Jane-re. Akár akarta beismerni, akár nem, a nő, aki előtte állt, az ő vérét hordozta. De amikor Jack hazavitte Jane-t, fogalma sem volt róla, hogy ilyen ravasz kölyök lesz belőle. Végül Anna megszólalt: – Jack, beszéljük meg ezt, ne fajuljon tettlegességig. Jane még mindig Anna lánya volt, még akkor is, ha Anna szívét tépte, hogy Madelyn ennyire szenved. – Maddie túl jóindulatú vele – motyogta Peter magában. Peter nem értette, Madelyn miért akarja még mindig védeni Jane-t, amikor ennyire felzaklatta. Ahogy nézte, ahogy Madelyn panasz nélkül tűri a fájdalmat, úgy érezte, mintha a szívét tépnék ki a helyéről. Peter most azt kívánta, bárcsak Madelyn lenne az igazi húguk Jane helyett. Annyira igazságtalan volt az egész. Jack vett néhány mély lélegzetet, és megpróbálta eloltani a mellkasában tomboló tüzet. – Jane, tudod, mit tettél rosszul? – kérdezte Jack, igyekezve a lehető legnyugodtabban hangzani. – Nem, nem tudom – felelte Jane habozás nélkül, egyszerűen és egyenesen. A szobában lévők mind megdöbbentek a válaszán. Nem akarták elhinni, mennyire megváltozott Jane viselkedése. Régen félénk volt, és mindig a kedvükben akart járni, most pedig magabiztosnak és félelem nélkülinek tűnt. – Nem, nem tudod? Ezt te sem gondolod komolyan! – kiáltott fel Jack döbbenten, tágra nyílt szemekkel. – Nem, nem tudom – ismételte meg Jane szándékosan a választ, mintha Jack nem lett volna biztos benne, mit hallott. Akárhányszor kérdezte Jack, mindig "nem"-et mondott. A szemei olyan sötétek és jegesek voltak, amennyire csak lehettek, miközben Jackre szegezte őket. Jack hirtelen hidegrázást érzett a gerincén. Soha nem látta még ezt a tekintetet Jane szemében. Valami olyasmit, amit soha azelőtt. Most már tudta, hogy Jane teljesen más emberré vált. A Fowler Corporation egykori elnökeként rengeteg emberrel találkozott a karrierje során. Jack nyugdíjba vonult, és átadta a családi vállalkozást a felnőtt gyermekeinek, mert végre elég idősek voltak ahhoz, hogy átvegyék. Bár idős volt, az üzleti érzéke és az éleslátása nem kopott meg. – Kérlek, apa, anya, hagyjátok abba! Elég volt! – sírta Madelyn, és Jane mellé lépett. – Ne menj a közelébe, Maddie! – kiáltotta Jack, aggódva Madelynre nézve. Félt, hogy Jane megint bántani fogja Madelynt. Jane mellkasa egy pillanatra összeszorult, de gyorsan elhessegette a kellemetlen érzést. Végre szembenézett a családi helyzetének valóságával, és elhatározta, hogy többé nem fog küzdeni a szeretetükért. Ennek eredményeként a fájdalom már nem okozott neki szenvedést, és bízott benne, hogy a szívén lévő seb hamarosan begyógyul. – Janie, tudom, ki vagy valójában. Te vagy az igazi Fowler lány. Értem, hogy távoli rokonnak adtad ki magad, hogy megkímélj, és ezért bocsánatot kérek – mondta Madelyn. – Mindenesetre szeretném, ha visszakapnád a pozíciómat, mert már nem érdekel. Ha úgy gondolod, hogy megnehezítem a dolgod, hajlandó vagyok elmenni, és soha többé nem visszatérni. Madelyn féktelenül zokogott, a könnyei úgy hullottak, mint a széttört gyöngyök. Mindenki más, talán Jane kivételével, sajnálta Madelynt. Anna szeméből is könnyek szöktek, aki Madelyn mögött állt. – Senki sem kényszeríthet arra, hogy elmenj! – jelentette ki Anna határozottan. – Tudom, hogy Jane az igazi lányom, de ezt soha nem teheti meg! Jack hozzátette: – A vér kötelez. Soha nem fogjuk másképp érezni egymás iránt. Bármi is történik, lányom, te leszel a Fowler család örököse. – Apa… – zokogta Madelyn. Madelyn nem tudta visszatartani a könnyeit, és Jack karjaiba sírta magát. – Apa, annyira félek, apa… – motyogta. – Nyugi, itt vagyok. Senki sem bánthat – nyugtatta Jack. Ezután Jack szigorúan Jane-re nézett. Madelyn egyetlen könnycseppje elég volt ahhoz, hogy Jack Jane-nel kapcsolatos gyanúját dühöngő tűzvészzé változtassa. Jane viszont ott állt csendben és közömbösen, mintha az egésznek semmi köze nem lenne hozzá. Még mosolygott is, mintha csak egy kívülálló lenne ebben a családi drámában. – Jane, van neked egyáltalán szíved? Nem érzed a legcsekélyebb késztetést sem, hogy bocsánatot kérj Madelyntől, miután ezt látod? – Peter nem bírta tovább, és dühösen Jane-re meredve közbelépett. Jane majdnem hangosan felnevetett. Ironikus pillantást vetett Peterre. Nem mondott semmit, de Peter értette, hogy lekezelően ítélkezik felette. Peter szégyellte magát, mert a húga, akit soha nem ismert el, és titokban a halálát kívánta, mindenki előtt megalázta őt. Dühében a telefonjáért nyúlt, és azonnal megnyitotta a nap legnépszerűbb híreit. Aztán Jane-nek nyújtotta a telefont, és rákiáltott: – Nézd meg, mit tettél! Ne minket hibáztass, ha igazságtalannak érzed! Amikor Jane a telefonra nézett, látta, hogy az első helyen a "Leleplezték az igazi Fowler örökösnőt" szerepel. Míg Peter rákattintott, Jane további információkat szerzett a témáról. A pletykák szerint valaki nem sokkal a születése után elrabolta Jane-t a kórházból, és csak tizenkilenc évvel később került elő. A Fowler vállalat nemrégiben ismerte el. Képek is voltak arról, ahogy Jane be- és kijárkál a Fowler rezidenciából, egyetemre jár, és részt vesz a Fowler család rendezvényein. A második legnépszerűbb téma Madelynről szólt: "Madelyn Fowler jövője". A témákkal kapcsolatos hozzászólások teljes káoszt mutattak. Az emberek nem tudták abbahagyni a kommentelést arról, mit gondolnak az egészről. – Igazi örökösnő a hamis ellen? Ebből jó műsor lesz. – Egy gazdag család drámája bontakozik ki. – Hihetetlen! A Fowler Corporation részvényei még emelkedtek is emiatt. El tudjátok képzelni? – Madelyn olyan, mint egy kis hercegnő a Fowlerek számára, és mindig ott van a partijaikon, nem csoda, hogy a család kedvence. – De a képeket elnézve az igazi örökösnő sem olyan rossz. Ő is csinos. – De a viselkedése sokkal rosszabb, mint Madelyné. Hiszen évekig távol volt, és a nevelésén már nem lehet javítani. Jane kifejezéstelen arccal nézett a telefonra, majd megkérdezte Petert: – Mi a mondanivalód?