Peter valósággal fortyogott, amiért Jane köszönés nélkül távozott. – Peter, a húgod megy el. Nem is búcsúzol el tőle? Végtére is a megmentésére siettünk. Larry Shane azon tűnődött, vajon Jane Fowler nem intézte volna-e el Cameront és a seggnyalóit egyedül, különösebb erőfeszítés nélkül, azzal a káprázatos rúgással. Ráadásul a Nightshade Bar a bátyja védelme alatt állt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a legprofibb biztonsági rendszerrel rendelkeztek. A beavatkozásuk nem sokat nyomott a latban. – Ne törődj vele! Peterben forrt a méreg. – Jane! Ó, Jane! Komolyan meg akarod szakítani a kapcsolatot a Fowler családdal? – Ahogy jónak látod! – Oké! Larry elfojtott egy röhögést. Peter gyűlölte Jane-t, és attól tartott, hogy meg akarja kaparintani Madelyn Fowler pozícióját a családban. Ezért is ignorálta Jane-t kezdettől fogva. Miért is sietett volna a segítségére, amikor Cameron Croft és a pribékjei zaklatták? Igazából volt egy gyenge pontja Jane iránt. Végtére is, ő volt az elveszett húg, akit annyi év után újra megtaláltak. Nem kis erőfeszítésükbe került, mire rábukkantak. De minden családnak vannak problémái, és a Fowler család sem volt kivétel. Larrynek esze ágában sem volt beavatkozni Peter családi ügyeibe, pedig olyan közel álltak egymáshoz, mint a testvérek. Túl sok mocsok volt a Fowler család körül, és Larrynek épp elég volt a saját dolgával foglalkoznia ahhoz, hogy mások családi ügyeibe is beleüsse az orrát. – Kimegyek a mosdóba. Peter az épület első emeletére indult. – Pfuj! Larry nem bírta tovább, és hangosan felröhögött. – Peter, nem a második emeleten van a mosdó? De Peter úgy tett, mintha meg sem hallotta volna Larry szavait. A negyedik emeleti VIP-páholyban Hugh Croft épp befejezte az odalenti színjáték szemlélését. Felállt. Robert Shane felvonta a szemöldökét. – Már mész is, Hugh? Nem maradsz még egy kicsit? – Van néhány elintéznivalóm. Szavaiból gyilkos szándék csengett ki. Robert füttyentett egyet. Ez Cameron Croft jó életének a végét jelentette. Pechjére épp ma kellett Hugh Crofttal találkoznia. Hugh ki nem állhatta, ha valaki a családja nevét felhasználva henceg és csal. Cameron most a halálát kívánja majd. De Hugh gyilkos indulata valószínűleg nem csak Cameronnak szólt. Hanem annak a nőnek is, aki úgy festett a táncparketten, mint egy tündérkirálynő. – Hugh, adtam nekik egy Diamond VIP-kártyát a Nightshade Barba. Biztosan összefuttok még, ha gyakran jársz ide. – Törődj a magad dolgával! Hugh ezzel a négy szóval elhagyta a páholyt. Robert a kanapén hátradőlve, kezeit a feje mögött kulcsolva maradt. Vagány mosoly jelent meg az arcán. – Itt még érdekes dolgok fognak történni – gondolta magában. Peter épp a bár előtt járt, amikor meglátta Jane-t és Lilát. Épp taxit próbáltak fogni. Jane meghallotta a lépéseket, Peter felé fordult, és rápillantott. Aztán úgy tett, mintha nem látná, és tovább csevegett Lilával. – Jane, mintha Peter lenne az. Lila bizonytalanul szólalt meg, amikor meglátta Petert. A félhomályban nem tudta biztosan megmondani. Ráadásul Peternek nem kellett volna itt lennie. Nem közeledne Jane-hez szándékosan. Épp ellenkezőleg, távol kellett volna maradnia. Peter népszerű volt az Oricle Egyetemen. Nemcsak azért, mert Fowler volt, hanem mert okos diák is. Azért vették fel az Oricle Egyetemre, mert ő érte el a legmagasabb pontszámot a felvételi vizsgán Stormton Cityben. Nem ment a Howard Egyetemre, mert nem akart túl messze lenni a családjától. Más szóval, nem akart távol lenni a húgától, Madelyn Fowlertől. Jóképű volt, a Fowler család legjobb génjeit örökölte, és vonzó megjelenésű. Az Oricle Egyetem szívtiprójának tartották. – Igen, ő az. De semmi közöm hozzá. Jane határozottan válaszolt. – Janie… Lila könnyekben tört ki. Sajnálta Jane-t. Mi történhetett az alatt a két hét alatt, amíg újra találkozott a Fowler családdal? Mi történhetett az alatt a két hét alatt, amíg újra találkozott a Fowler családdal? Mi változtatta meg azt a vidám Jane Fowlert, aki mindig vágyakozva beszélt a Fowlerekről, csillogó szemmel, abba, aki most volt? Biztosan történt valami, amíg Jane a Fowlereknél volt, ami miatt úgy döntött, hogy megszakítja a kapcsolatot a Fowler családdal. Bár halkan beszéltek, Peter hallotta őket. A beszélgetésük nyugtalanította. Nem tudta megállni, hogy odamenjen hozzájuk. – Jane! A jéghideg, mély hang a nevét szólította. Jane ajka mosolyra húzódott, amikor meghallotta, hogy Peter hívja. Így hívta őt, távolságtartóan és jéghidegen. Teljesen másképp, mint ahogy Madelynhez fordult, melegen és szeretettel telve. Emiatt Jane soha nem fogja megbánni a döntését. Még akkor sem, ha szívszorító fájdalmat érez, soha nem fogja megbánni. Jane félelem nélkül, érzelemmentes tekintettel nézett Peterre. – Jó estét, Mr. Fowler! Mr. Fowler… A szeme előtt álló Jane Fowlert nézve Peternek az a Jane jutott eszébe, akivel először találkozott, amikor először jött a Fowler családhoz. Az a félénk lány, aki Peternek szólította. A lány, aki vágyott a válaszára, de ugyanakkor félt, hogy nem fogja kedvelni. De ő csak arra gondolt, hogy Madelyn mit fog érezni. Ezért úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja Jane-t, és megvetően viselkedik vele. Még azt is szigorúan megtiltotta neki, hogy Peternek szólítsa. Mert úgy érezte, Jane-nek nincs joga ehhez. Csak Madelyn hívhatta a nevén. Ekkor értette meg a szeme mögött rejlő kínzó fájdalmat. Azt az érzést, hogy a szíve darabokra hullik. Még a méltóságát is értéktelenül a sárba tapossák. Peter szégyellte a viselkedését. De ő férfi volt, és egy férfinak soha nem szabad bocsánatot kérnie. Így hát csak figyelmen kívül hagyta, és hátat fordított neki. A fenébe is! Miért gondolt ezekre a jelentéktelen dolgokra? Nem értette, miért lett hirtelen ilyen rossz a hangulata, és nem akart tovább gondolkodni ezen. Jéghideg hangon megszólalt. – Mit keresel ilyen helyen, Jane? – Miért ne jöhetnék ilyen helyre? Te sem vagy itt? Jane viccesnek találta Peter kérdését. – Ilyen öltözékben könnyű célpont vagy. – Nem épp ez történt? Ha nem lépsz közbe… – Mi van? El tudok intézni bárkit nélküled. Nem vagyok olyan gyenge, mint a Fowler lány, Madelyn. – Ráadásul a Nightshade Bárnak kiváló a biztonsága. Nem vitték el azokat a söpredékeket? – vágott közbe Jane. Szavai feltüzelték Peter haragját. – Jane Fowler, ki vagy te, hogy Madelynhez hasonlítod magad? Miután ezek a szavak elhagyták a száját, nem tudott többet mondani. A dühe hirtelen elpárolgott. Peter öntudatlanul megbánta a szavait. Nem kellett volna ezt mondania. Nem kellett volna Jane-t Madelynhez hasonlítania. Peter Jane felé fordította a tekintetét, azt várva, hogy fájdalmat lát a szemében. De tévedett. Az arca teljesen kifejezéstelen volt. – Igazad van. Semmi közöm a Fowler család lányához. Én csak egy árva vagyok, akinek nincs semmi a nevén, nincs hatalma és vagyona. – Szóval, Mr. Fowler, én már nem vagyok a Fowler család tagja. Még ha itt halnék is meg, annak semmi köze önhöz és a családjához. – Ha a jövőben hasonló helyzetbe kerül, egyszerűen nézzen el mellettem, mint egy idegen.