Hirtelen olyan érzése támadt, mintha a környező hőmérséklet zuhant volna néhány fokot. A férfi magas volt, és úgy festett, akár egy görög isten. Tekintélyt parancsolóan állt mögötte, és félelmetes kisugárzás áradt belőle. Charlotte erősen az ajkába harapott. Tudat alatt visszatartotta a lélegzetét. A lift tükörképében látta, ahogy a férfi élesen őt figyeli. Úgy néz ki, mint egy oroszlán, amely a zsákmányát fürkészi. Gyorsan, gyorsan! Charlotte a lift kijelzőjén villogó számokat bámulta, remélve, hogy gyorsan elmenekülhet erről a fojtogató helyről. Tizenhárom, tizenkettő, tizenegy, tíz... Némán számolta az emeleteket, szíve hevesen dobolt. Tudta nélkül Zachary egyre közelebb araszolt hozzá. Ding! Végre a lift leért a földszintre. Amint az ajtók kinyíltak, a lány kiiszkolt. Olyan sietős volt a dolga, hogy megbotlott és elesett. Placcs! Hasra esett, akár egy béka. A kint állók mindegyike döbbenten felhördült. Néhány alkalmazott, akik épp a normál liftből szálltak ki, a szájuk elé kapták a kezüket, és kuncogtak. Charlotte annyira szégyellte magát, hogy legszívesebben ásott volna egy lyukat, hogy abban rejtőzzön el. Ügyetlenül feltápászkodott, és arcát eltakarva kiszaladt. Mögötte a férfi a távolodó alakját nézte, miközben egy gúnyos mosoly suhant át az ajkán. Charlotte azt hitte, az üdvözlő parti egy éttermi vacsora lesz, de kiderült, hogy ivászat a Sultry Nightban. Meglepetésére Wesley is ott volt. Ez az adminisztrációs osztály összejövetele. Miért van itt valaki a HR osztályról? Charlotte nem örült neki, de a kollégái jelen voltak, így nem akarta udvariatlanul elzavarni. Wesley már bemutatkozott a kollégáinak. Drága italokat is rendelt, amelyek most az asztalon sorakoztak. Egy férfi kolléga megszólalt: – Holt úr, ez az ital több mint nyolcezerbe kerül. Nem kellene ezt tennünk az új kollégánkkal. – Nem tudjátok? – vigyorgott Wesley. – Charlotte örökösnő. Gazdag. Régebben mindenkinek a piáját ő fizette itt, a Sultry Nightban. Ez neki aprópénz. – Ó? Komolyan? – Néhány női kolléga kíváncsi lett. Körbevették Charlotte-ot, és kérdésekkel bombázták. – Charlotte, te örökösnő vagy? Milyen váratlan! – Nem... – Dehogynem, az vagy – vágott közbe Wesley udvariatlanul, és felnevetett. – H város leggazdagabb emberének, Richard Windtnek az egyetlen lánya. Hallottatok róla, ugye? – Richard Windt? Az, aki négy éve leugrott egy épületről? – kérdezte egy férfi. – Nem csoda, hogy a Windt vezetéknév olyan ismerősen csengett. – Azt hiszem, olvastam a hírekben. Sterlingék felbontották a fiuk eljegyzését Ms. Windttel, aztán a lány eljött a Sultry Nightba, és az éjszakát egy transzvesztita dzsigolóval töltötte. Ööö, ez igaz volt? A kollégái őt bámulták, tekintetükben a kíváncsiság, az izgalom és a döbbenet keveredett, miközben a válaszát várták. Charlotte úgy érezte, megfullad tőlük. Nem bírta tovább, felállt, hogy távozzon. Az adminisztrációs osztály vezetője, Roy Young megállította, és leszidta a többieket. – Mit műveltek mindannyian? Így bántok az új kollégánkkal? A jövőben együtt fogunk dolgozni, úgyhogy kérlek, fejezzétek be a piszkálását. – Rendben, bocsánat. Azonnal bocsánatot kértek Charlotte-tól. A pillanatban, ahogy Charlotte találkozott Wesley szórakozott tekintetével, szó nélkül elmenekült a privát helyiségből. Menekülni akart a múlt elől, és új életet kezdeni, de a múlt folyamatosan kísértette. Sosem szabadulhatok meg tőle, igaz? Charlotte mély levegőt vett, hogy megnyugodjon. – Mi a baj? Ennyire elviselhetetlen volt? – Wesley utánament, és gúnyosan megjegyezte: – Hogy fogsz így túlélni, ha? – Szándékosan csináltad. – Charlotte dühösen meredt rá. – Szándékosan vettél fel, és vetetted meg velem a vacsorát a kollégáimnak, hogy megalázz. Ezt azért teszed, hogy bosszút állj rajtam! – Pontosan – válaszolta Wesley, vigyorogva bólintva. – Pártszázezer értékben rendeltem ételt és italt, csak neked.