– Hé! – Charlotte dühében összeszorította a fogát. Csak háromezrem maradt a számlámon. Hogy a fenébe fogom kifizetni a számlát? – Csak nem azt akarod mondani, hogy nem engedheted meg magadnak? – Wesley szándékosan közelebb lépett hozzá. – Kérheted a segítségemet. Ha hajlandó vagy eltölteni velem egy éjszakát, én állom a számlát. A segítségemmel senki sem mer majd bántani a munkahelyeden, és... Csatt! Mielőtt Wesley befejezhette volna, Charlotte lekevert neki egy hatalmas pofont, és ráüvöltött: – Mocsok! Wesley az arcához nyúlt. Ahelyett, hogy dühbe gurult volna, felkuncogott, mint egy perverz. – Ez az első alkalom, hogy megérintettél. Olyan puha a kezed! – Te egy undorító szarházi vagy! – Charlotte dühösen elviharzott. – Ha ma nem fizeted ki a számlát, a kollégáid talán nem akarnak majd barátkozni veled többé. Képzeld el, hogy annyira undorodnak tőled, hogy elkezdenek kiközösíteni! – kiáltotta utána Wesley. – Meg akarod kockáztatni, hogy elveszíted ezt az állást? Charlotte letörten sétált végig a folyosón. Nem veszíthetem el ezt az állást. De honnan szerezhetnék pár százezret a számla rendezésére? Mélyen elgondolkodott, amikor egy ismerős alak tűnt fel az egyik privát szobában előtte. Egy férfi ült a kanapén, egyenes háttal, neki háttal. Fehér inge a dereka köré volt kötve, felfedve egy vad farkasfej tetoválást és egy hosszú heget a hátán. Ő az! Charlotte sokkos állapotban megdermedt. A szíve hevesebben vert, mint valaha. Amikor legutóbb látta a férfit az autójában, annyira ideges volt, hogy kábultan visszatartotta a lélegzetét. De a férfi elhajtott, mielőtt szólhatott volna. Most azonban a férfi, aki tönkretette az életét, ott volt egyenesen a szeme előtt! Ahogy a hátát nézte, hirtelen emlékbetörések jelentek meg a fejében. Amikor annak idején felébredt a kórházban, nem láthatta apját utoljára. Csak apja merev holttestét nézhette meg a krematóriumban. A temetésen rokonai és barátai ujjal mutogattak rá, durván átkozva és elzavarva őt. Mivel házasságon kívül esett teherbe, az emberek lenézték, amikor a havi terhesgondozásra járt a jelentéktelen vidéki klinikára. Amikor a kórházban megszülte a babáit, majdnem meghalt a túlzott vérveszteségtől, mivel hármasikrekkel volt várandós. Mindenről az a férfi tehet! A düh elárasztotta a szívét. Öklébe szorította a kezét, és berontott a szobába. – Hé! Kifelé. Ez privát terület. – szólt rá szigorúan egy sarokban álló fekete ruhás férfi. A rejtélyes férfi a kanapén felemelte a kezét. Néma parancsára a fekete ruhás férfi csendben elhagyta a szobát. Charlotte megdöbbent. Ó? Szóval a dzsigolóknak már arra is telik, hogy testőreik legyenek? Úgy tűnik, élvezte az életet az elmúlt években! Charlotte elfojtotta zaklatottságát, és óvatosan közelebb araszolt. – Te vagy az? A férfi begombolta az ingét, és lassan megfordult. Arcán fekete álarcosbál-maszk volt, amely eltakarta arca felét. A maszk szabadon hagyta vékony ajkait. Acélos és rejtélyes tekintete megcsillant a sötétben. A maszk jobb felső sarkában egy arany tűzjelkép díszelgett, amely fenyegetőnek és vadnak tűnt a lány szemében. Charlotte ösztönösen hátralépett egyet. Miért olyan tekintélyt parancsoló? Nem csak egy dzsigoló? Félreismertem a férfit? Nem, igazam van. Ott van az összetéveszthetetlen tetoválás. – Nem emlékszel rám? – sürgette Charlotte. – Négy évvel ezelőtt a K13-as szobában ittam, amikor a barátom kért nekem egy férfi kísérőt, akiről kiderült, hogy te vagy. Együtt mentünk a Storm Hotelbe... – Van egy vörös anyajegy a mellkasodon. – A férfi összehúzott szemmel nézte. – Hétszer csináltuk aznap éjjel... – Megöllek! – Charlotte előrerontott, és felemelte a karját, hogy pofon vágja. A férfi gyorsan elkapta a karját, és a kanapéra lökte. – Hogy merészeled! – Mocsok! – Charlotte rávetette magát, mint egy vadmacska, karjait hadonászva, hogy megkarmolja. – Minden a te hibád! Tönkretetted az életemet! – üvöltötte.