A forgolódás után, isten tudja, hány órával a visszatérő rémálmom után, feladtam minden reményt, hogy az álom valaha is újra megtalál. Bár valamilyen szempontból azt hiszem, az álomtól tartottam, mert újra és újra elhozta azt a látomást. Azt jelentette, hogy újra és újra elveszítem Islát. A fájdalom a legrosszabb fájdalom volt, amit valaha is el tudtam képzelni. Én, mint oly sokan mások, hallottam
















