A tegnapi ebédünk után nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy Maddy valamire készül. Meséltem róla Thomasnak, de valahogy nem éreztem, hogy komolyan venné a dolgot. Úgy döntöttem, jobb, ha óvatos vagyok vele, különben káosz lehet a vége, amire most nincs időm. A kezembe temettem a fejem, és az előttem lévő papírokat néztem az asztalomon. Semmi sem volt érthető. Tudtam, hogy valaki az irodám