"Ethan." Colton elhúzta a száját. Ethan összerezzent és felhúzta a száját. "Apu, nagyon gonosz vagy velem." "Soha többet ne mondd ezt. Ő lesz az anyukád. Érted?" – mondta Colton mély hangon. "Apu rossz. Nem akarok többé apuval beszélni." Ethan küzdött, leugrott és elszaladt. "Ethan úr, hová megy? Gyere vissza." A dada Ethan után futott. Colton sóhajtott és megparancsolta: "Vedd el Ethan játékait, és add vissza neki, amikor úgy dönt, hogy hallgat rám." "Ez nem helyénvaló, ugye?" – habozott Simon Hensley, a komornyik. "Tedd, amit mondok." "Igen, Hensley úr." Aztán Colton a vendégszobába vitte Biancát. "Mostantól itt fogsz lakni, jó?" Bianca felnézett Coltonra. Alacsonyabb volt nála, és csak úgy láthatta az arcát, ha felnézett. "Ki... te?" – kérdezte Bianca. Régóta nem szólt egy szót sem, ezért a hangja rekedt volt. Ezt hallva Colton elmosolyodott. "A nevem Colton Hensley. Hívhatsz Coltonnak." "Col... ton" – sikerült kimondania a szót. Üres tekintettel nézett rá. "Maradj itt, és ne menj sehova. Este visszajövök, jó?" Bianca suttogta: "Colton." "Igen, én vagyok Colton. Egyébként ez a tiéd." Átadott neki egy telefont, és azt mondta: "Itt találsz meg, ha a legfelső számra kattintasz. Ha szükséged van rám, kattints rá." "Ez... Colton" – nézett rá Bianca zavartan. "Igen, ez Colton." Colton fintorgott. Úgy érezte, mintha lenne egy lánya. És azt gondolta: "Kicsit lassú, de nem baj. Ez ártatlanná teszi, és jobbá, mint azok a mesterkedő nők." Aztán Colton kiment. A szobában... Miután Colton elment... Bianca elmosolyodott. A szeme megfordult és ragyogóvá vált, és most más embernek tűnt. Babrált a telefonjával, és kuncogott. "Ethan, kiderült, hogy ide küldtek." Azért próbált bejutni a Hensleyékhez, hogy megtalálja Ethant, aki a vér szerinti fia. Öt évvel ezelőtt becsapták, ezért Ethant szándékosan elküldték. <Végre megtaláltam. El kéne vinnem Ethant innen? Nem. Ha nagypapa és apa tudják, hol vagyok, kényszerítenek, hogy feleségül menjek Colin Bookerhez. Mivel már elszöktem, Colton feleségeként maradhatnék a Hensleyéknél. A családom soha nem tudná, hogy itt vagyok.> Bianca elrakta a telefonját, és visszatért a lassú emberhez. A Hensleyék még mindig a csarnokban voltak. Látva, hogy kijön, mindannyian undorral néztek rá. "Szerinted tényleg retardált?" "Saját szemeddel is láthatod." "Ez nem helyénvaló, ugye? Hensley úr azt mondta, hogy ő lesz Hensley asszony." "És akkor mi van? Hensley úr nincs itt." Aztán egy személy odasétált Biancához. Egy pohár gyümölcslé volt a kezében, és leereszkedő hangon azt mondta: "Retardált, nézz ide." Bianca felnézett, és a fickó a fejére öntötte a gyümölcslét. Vigyorgott. "Megmosom a hajad." Bianca pánikba esve nézett rá, és remegett. "Hé, tényleg feleségül mész az unokatestvéremhez?" Bianca hátrált, és csak üres tekintettel bámult rájuk. "Látod? Ő egy retardált, és nem tud beszélni. Nem értem. Miért venne feleségül Colton egy ilyen nőt? Nem undorodik?" Bianca remegett a sarokban. Hidegség villant át a szemén. <Most öntöttél egy pohár gyümölcslét a fejemre? Olyan sok embert láttam már, mint te. Nem vagy az én szintem.> Bianca remegő kézzel kivette a telefonját, és tárcsázta a legfelső számot. "Halló?" "Colton... Colton" – Bianca hangja remegett. Rémültnek és tehetetlennek tűnt. "Bianca? Mi történt?" – mondta Colton aggódva. "Rossz... rossz fiú" – zokogta Bianca. "Milyen rossz fiú?" – ráncolta a szemöldökét Colton. "Ők... vizet öntöttek... a fejemre" – dadogta Bianca. Ezt hallva Colton mérges arccal letette a telefont. Épp megérkezett a céghez. És azt mondta Jasonnak: "Menj vissza." "Igen." "Mi történt, Hensley úr?" Jason értetlenül állt. Colton gúnyosan mosolygott. Figyelmeztette a Hensleyéket, és mégis merték zaklatni Biancát. Hazahozta Biancát. Még ha nem is volt szerelmes belé, megtiltotta, hogy bárki zaklassa őt. A Hensleyék, akik Biancáról beszéltek, nem tudták, mi történt. Még mindig nevettek Biancán. "Látod? Az a bunkó sír." "Tényleg? Ő csúnya. Nem láttam még senkit, aki csúnyább lenne nála." "Ő egy bunkó. Persze, hogy csúnya. Jó Rexnek. Miatta ez a bunkó Hensley asszony lesz. Ez annyira szégyenletes." Aztán egy jéghideg hang hallatszott a csarnokból: "Hogy meritek!" Felháborodottnak tűnt. A tömeg nem tehetett róla, de hátrébb lépett, amikor meglátták. "Hensley úr." "Hensley úr, miért jött vissza?" A Hensleyék faarccal mondták. "Hensley úr, van más dolgunk. Elnézést." Valaki el akart menni. "Állj meg ott. Jason, állítsd meg őket" – mordult fel Colton, és rájuk nézett. "Mondtam, hogy elmehettek?" "Hensley úr..., mit csinál?" Nem számítottak rá, hogy Colton visszajön. Félelemmel nézve Coltot, azt gondolták: <Hensley úr nem tenne velünk semmit csak egy bunkó miatt, ugye? Mi mind Hensleyek vagyunk. Ő pedig semmi.> Colton felhorkant. Végignézett rajtuk, és a tekintete Biancára esett, aki még mindig remegett. Odasétált. Látva a gyümölcslét a fején, még mérgesebb lett: "Ki tette ezt?" "Nem... nem én. Hensley úr, én nem tettem." "Én sem." Colton megfordult, és vad szemekkel azt mondta: "Még egyszer. Ki tette ezt?"