Rolando szeme felcsillant, amikor meglátta Coltot. – Mr. Hensley, segítsen! Bizonyítékot hamisítottak ellenem, és azt mondják, én vittem a fegyvereket a raktárukba. Rolando gondolta: "Jól leszek, ha Mr. Hensley segít nekem. Gretchen nem tehet velem semmit akkor." Colt szeme Biancára esett. Bianca megtorpant. Ő most Gretchen volt, nem Bianca. Válla vont. – Mr. Hensley, örülök, hogy újra látom. Nem hamisítottam bizonyítékot. Épp ellenkezőleg, Mr. Carter próbál minket bemártani. Gondolom, most kielégítő megoldást kellene adnia, nem? Bianca átnyújtotta a laptopot Coltnak. Colt megnézte a felvételt, és elhúzta a száját. Rolando magyarázta: – Biztosan hamisítvány, Mr. Hensley. – Rolando – mondta Colt mély hangon. Rolando megremegett. Hidegség villant Colt szemében. – Tudod, mi vár rád, ha elárulsz engem? – Mr. Hensley, nem árultam el. – Megvetem, hogy csapdát állítsak a versenytársamnak – mondta Colt jéghideg hangon. – Mr. Hensley, én... – Rolando lehajtotta a fejét, és nem tudta, hogyan mentse ki magát. – Ne mondj többet. Tedd, amit tenned kell, amikor a rendőrség itt van. – Colt visszaadta a laptopot Biancának, és folytatta: – Rossz embert alkalmaztunk. Mit szeretne, Ms. Sumpter? Kárpótlást fizetek. Bianca csodálta, ahogyan Colt kezelte a helyzetet. Azt mondta: – Ne aggódjon. A Glory hírneve sérülne, ha a mai este történései elterjednének. Mivel nincs köze hozzá, nem fogom tovább firtatni. Aztán Rolando felé fordította a tekintetét, és azt mondta: – Mr. Carter, magyarázatot kell adnia a fegyverek forrására, amikor a rendőrség itt van. Mosolygott. És gyönyörű volt, ahogy a holdfény megvilágította. Colt megtorpant. Hirtelen valaki felkiáltott: – Állj! – Majd megszólaltak a rendőrautók szirénái. A kommandósok körbevették őket. A kapitány odasétált hozzájuk, és azt mondta: – Jelentették, hogy valaki itt fegyvereket csempészik. Quinn odalépett, és elmagyarázta a kapitánynak a dolgot. A kapitány bólintott, miután meghallgatta az egészet. – Rolando, ugye? Csapdát állított nekik, és kihívta a rendőrséget. A bizonyíték egyértelmű. Mit szeretne mondani? – A kapitány éles szemmel nézett Rolandóra. Rolando nem számított arra, hogy elbukik. Szóra sem tudott nyílni. Aztán a kommandósok rendőrautóba vitték Rolandót. A kapitány Coltra nézett, és azt mondta: – Mr. Hensley, alapos vizsgálatot fogunk lefolytatni. Hiszem, hogy ennek semmi köze a Gloryhoz. Nem fog megakadályozni abban, hogy letartóztassam Rolandót, ugye? Colt érzelemmentesen azt mondta: – A Glory együttműködik a nyomozásban, ha szükséges. – Köszönöm a megértést. – A kommandósok Rolando embereit is rendőrautókba vitték. Aztán a kapitány Biancához fordult. – Ms. Sumpter, ön az áldozat. Jönne velünk a rendőrségre? Fel kell tennünk néhány kérdést. – Persze. Bianca Coltra pillantott, és beszállt a rendőrautóba a kommandósokkal. – Főnök, én is megyek – Quinn elmondta az embereinek, mit kell tenniük ezután, és ő is a rendőrségre hajtott. Colt Bianca irányába nézett, és gondolkodni kezdett. – Mr. Hensley, nem gondoltam volna, hogy Rolando ilyesmire képes – mondta Jason undorodva. – Szabadulj meg Rolando embereitől. Mindegyiktől – parancsolta Colt egyhangú hangon. – Igen, Mr. Hensley. Küldök embereket, hogy megtegyék. ... A rendőrségen Bianca telefonhívást kapott. Bianca sajnálkozott, és megkérdezte a rendőröket: – Felvehetem? Bianca nem volt gyanúsított, ezért a rendőrök nem mertek durvák lenni vele. – Persze, kérem. Bianca kiment az erkélyre. Mély hang jött a telefonból. – Főnök, hallottam, hogy a moronok letartóztattak, és fegyvercsempészéssel vádolnak? Bianca ajka rándult. – Nem, kihallgatásra vagyok itt, nem gyanúsítottként. – Értem. Ahogy gondoltam, nincs szükséged fegyverek csempészésére. A Különleges Hírszerző Irodánkban lévő fegyverek sokkal jobbak, mint a piacon lévők. Annyit vehetsz el, amennyit csak akarsz. – Köszönöm, de már semmi közöm az irodához. Ne mondd ezt többet. – Ugyan már, főnök. Mindig is egy közülünk leszel. – Leteszem, ha nincs más mondanivalód. – Főnök, nem beszélgethetnénk egy kicsit? – Nem, elfoglalt vagyok. Colt gyanakodhat, ha későn érek vissza. – Rendben, vigyázz magadra, főnök. Szólj, ha szükséged van valamire. A rendőrök nem tudják, ki vagy. Ne vedd a szívedre. – Oké. Bianca letette. A kommandósok zavartan néztek rá. – Végeztél? – kérdezte az egyikük. Bianca bólintott. – Rendben. Még két kérdésünk van. Aztán mehetsz. Ms. Sumpter, köszönjük az együttműködést. – A kapitány kezet fogott vele. – Szívesen. ... Bianca még mindig a rendőrségen volt. Ezért Colt rájött, hogy Bianca eltűnt, miután hazaért. Ellenőrizni akarta Biancát, de senki sem volt a vendégszobában, amikor kinyitotta az ajtót. Colt arca elsötétült, Simon pedig félt. – Hol van? – Colt dühösen nézett. Simon ijedten mondta: – Nos... fogalmam sincs. – Fogalmad sincs? Bianca most érkezett ide. Minden idegen számára. És nem tudod, hogy eltűnt? Milyen haszontalan vagy! Simon bűnösnek érezte magát. – Mr. Hensley, ez a mi hibánk. Megkeressük Ms. Gilbertet. – Ő Mrs. Hensley. – Javította ki Colt. – Így van, Mrs. Hensley. Küldök embereket, hogy megkeressék most. Colt felhorkant. – Meg kell találnod, bármi áron. A nagypapa csak úgy gyógyulhat meg, ha elveszed feleségül. Ha valami rosszul sül el, ki leszel rúgva. Simon sietve azt mondta: – Igen. Mostantól rajta tartom a szemem Mrs. Hensley-n. Simon kiment a szobából, és odahívta a Hensley-ház összes szolgáját. – Menjetek megkeresni Mrs. Hensley-t. Ha nem találjátok meg, mind ki lesztek rúgva. Nem hiszem el, hogy egyikőtök sem vette észre, hogy eltűnt. Vakok vagytok? Nem hallottatok semmit?