Tudva, hogy több rábeszélés nem fog beválni nála, Vetta bólintott, és igyekezett elrejteni a csalódottságát. Befejezte a gombjával való foglalatosságot, és hátrébb lépett. A király elment mellette az asztalához, és mögé állt. Az arca a szokásos, olvashatatlan, kőszívű álarc volt, mintha gránitból faragták volna. De volt benne egyfajta ellazulás, ami korábban nem volt ott, gondolta Vetta. A szemöld