VALAMI NINCS RENDJÉN
Danika annyira stresszelt, hogy tudta, bepisilne, ha még tovább kellene ott lennie.
Letérdelt Lucien király elé. "É-én szeretnék mosdóba menni, M-Mester." Hangja remegett.
"Öt perc," ennyit mondott csak.
"Kö-köszönöm, Mester." Felállt és az ajtó felé indult. Az őrök kinyitották neki az ajtót, és ő kiment.
A tárgyalóterem ajtaján kívül Danikát elöntötte az az őrült vágy, hogy e
















