A király karjaiban aludt, Danika ott állt, még mindig simogatta a fejét. Nem bánná, ha órákig ott állna, ha azzal elősegíthetné a nyugodt álmát. Ő egy olyan ember volt, aki sosem aludt. Az idő lassan telt; a nehézkes lélegzete betöltötte a levegőt. A karjai meglazultak körülötte, de sosem távolodtak el teljesen. Azt kívánta, bárcsak tovább simogathatná a puha haját. Nem is vette észre, hogy dúdoln