**Elona szemszögéből**
Tristan a házam előtt állt meg, apám autója a kocsifelhajtón volt. Az út hazafelé csendes volt, és tudtam, hogy ez annak köszönhető, amin Tristan mostanában keresztülment. Hagyni fogom, hogy megélje a dolgokat, én pedig itt leszek, hogy támogassam.
"Szia," nyúlt felém, a keze a combomon landolt, mielőtt a kilincshez nyúlhattam volna. Ránéztem. Egy apró, csodálattal teli moso
















