**Tristan szemszögéből** Cris leült, idegesen, ahogy annak lennie kellett. Nem tudom, mikor viselkedtem vele utoljára így. Kétlem, hogy valaha is csinált volna valami rosszat fiatalabb korában, amiért kivívta volna a haragomat. A testtartása egyenes volt, várakozóan nézett rám. A szemében ott bujkált az a szomorúság. – Ki adott neked jogot arra, hogy Maggie-nek mesélj az orvosunkról és a személyes