**Elona szemszögéből** Ültem az ágyban, és nem tudtam, mit csinál apám odalent Tristannal. Csak remélem, nem tett olyat, amit megbán majd. Bár lehet, hogy nem fogja megbánni. A gyomromban érzett görcs nem akart elmúlni. Az az üresség. Újra sírtam, és nem tudtam, mi állíthatná meg. Mély levegőt szívtam be bedugult orral. A hasam még mindig fájt, mert nem vettem be a gyógyszereimet. Ez tudatja velem