**Tristan szemszögéből** Megérkeztünk Elona házához. Tudtam, mire számíthatok Davidtől, ha belépek abba a házba. Úgy érzem magam, mint egy tinédzser, aki titokban lopakodik, remélve, hogy nem kapják el. A ház előtt álltunk meg, levettem a gyújtást, és kifújtam a levegőt, ahogy előre néztem, mielőtt Elona felé fordultam. Épp a kabátomat vette le. – Készen állsz? – kérdeztem. Rám mosolygott. – Igen.