Iskola után kidobom Jasont, és végre hazaérek, miután egész délután hurcoltam a virágaimat. Be kell vallanom, hogy sokszor mosolyra fakasztottak. Soha senki nem tett még ilyet értem. Töröm a fejem, hogy ki lehet az, de őszintén szólva, a lehetőségek szinte végtelenek. Egyszerűen fogalmam sincs, de nem adtam fel, még közel sem. Ahogy belépek az ajtón, hallom apát a másik szobából: "Üdv itthon, édes