Katalin egy újabb köteg aktát dobott a kocsira, és letörölte az izzadságcseppet az orráról. Kopogtak az ajtón, és a vér megfagyott az ereiben. – Tessék? – kérdezte. – Én vagyok az – hallatszott Sean hangja az ajtón keresztül. – Egy perc – válaszolta. Lehajolt, felkapta az utolsó maréknyi aktát, és a kocsira dobta, miközben az ajtóhoz tartott. Megcsavarta a kilincset, kinyitotta az ajtót, és ragyog