Elena szemszögéből Három óra és tizenhét kibaszott perc. Ennyi ideje ültem ebben az átkozott folyosóban, a seggem már teljesen elzsibbadt a hülye kórházi székeken, miközben a kisfiam az életéért harcolt azok az ajtók mögött. Valahányszor ránéztem a falon lévő órára, olyan érzésem volt, mintha valaki satuval szorítaná össze a szívemet. Szegény Zoe végre elaludt a közeli fa padon, az arca még mindig