Christopher peckesen belépett a Larkins-házba, laza mosoly ült az arcán, mintegy üdvözlésként a szobalányoknak, akik visongtak és mosolyogtak rá, ahogy elhaladt mellettük. – Lancaster úr – köszöntötte a főkomornyik, mire Christopher összerezzent. – Hagyd abba, hogy így előugrasz az emberek elé, James. Ijesztő. – Brown mester, Christopher. Már több mint 30 éve mondom ezt – felelte James. Christophe