"Christopher..." – suttogta Angelica, mintha imádkozna, amint meglátta, a szíve vadul kalapált. Mint mindig, most is lélegzetelállítóan nézett ki, magas alakja a rozsdás hintaállványnak támaszkodott, mindkét kezét a zsebébe süllyesztve. Látszott a teste feszességéből, hogy észrevett, és akaratlanul is elmosolyodott, bár a szeme megtelt könnyekkel.
Christopher végül elrugaszkodott a hintaállványtól
















