Nalaila, szegény kis húga. Már lemondott róla, hogy valaha is viszontlátja halandó formában. Lehunyta a szemét, és ott volt ő, halandó formában, éppen azokban az emlékekben, amelyek az idővel halványulni kezdtek, de mindent megtett, hogy kétségbeesetten kapaszkodjon beléjük. Halvány haja, olyan szőke, hogy szinte arany volt, gyönyörű barna szemei, gyönyörű mosolya… "Hagyj békén, Degar. Egyedül aka