Iszmena megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmét. Ő azonban semmibe vette, mellette sétált kezét a háta mögött tartva, és azzal a hatalmas, morcos arccal. Addig könyörgött és könyörgött és könyörgött ezért a sétáért, míg szinte elzsibbadt a szája, mire végül egy morgással beleegyezett, hogy elviszi, csak hagyja már abba a "zaklatást". De a fenébe is, mintha az arcára lett volna írv