– Kérlek, ne vedd magadra. Nem úgy értettem – nyugtatta meg gyorsan Eline. – Csak aggódom érted, érte és a helyzetért, ennyi az egész. A váltott lelkek nagyon különböznek az emberektől, tudod. Nem azonosak az útjaink.
A nő őszintén aggódónak tűnt. Ismena a vállára tette a kezét. – Ne gyötörd magad halálra, Eline. Nem áll szándékomban senkihez sem férjhez menni, és az egyetlen sors, amit most ismer
