Sikoltott, ahogy bomba módjára robbant szét a karjaiban, az öröm szétfeszítette a belsejét. Kétségbeesetten, keményen rángatóztak a csípői, és érezte, ahogy meghal. A tetőpontja olyan volt, mint egy árhullám, ami átzúgott rajta, felemelte a testét, rázta, rázta, tönkretette, miközben a nyakába kapaszkodott, és azért imádkozott, hogy legyen valami, ami a földhöz köti. "ÓIstenemóIstenemóIstenemóIste