Elégedetten nyögött fel, és újra a medencéjének lökte, mélyebbre préselve a falba. Egyszer. Kétszer. Háromszor. – Ó, Istenem! – Fájt. Mintha egy nagy, kemény rúd nehezedne előtte, utat keresve, hogy áthatoljon a testén, és minden sikertelen kísérletnél egyre ingerültebben hörgött fel. – Kérlek, várj! – Próbált elhúzódni, de karmoló kezei csak még szorosabban szorították a derekát és a lábát. Újra