A szívem vadul kalapál a mellkasomban, miközben szinte iszom a sötétben álló alakot, a zöld szemek mást sem látnak, csak engem. A könyvek, amiket szorosan a mellkasomhoz szorítok, mintha kicsúsznának a kezemből, ajkaim pedig remegve próbálják a nevét formálni: "Sinclair?" Szinte kérdezem, ő pedig elengedi a vállam, és kilép a fénybe. A tekintete végigpásztáz rajtam, majd újra azzal az intenzitássa