SINCLAIR. Terveim voltak. Ésszerű tervek, hogy az éjszaka hátralévő részét Little Greene karjaiban töltsem, ehelyett itt vagyok, úton egy olyan emberhez, akit a legszívesebben elkerülnék, mert megint átlépett egy kibaszott határt. Becsapom a kocsi ajtaját, és mogorván állok a kastély előtt. Szó nélkül az ajtó felé indulok, és behatolok, ügyet sem vetve a mögöttem köszönő nőre. – Hol van? – kérdeze