VINCENT. A szemem végigsiklik a termen, mely tele van emberekkel, akik szinte könyörögnek, hogy elfelejthessék a szürke hétköznapjaikat, s akaratlanul is megakad a lányon, aki a bárpultnál ül. Odalépdelek hozzá, leülök mellé, mire ő a szünetben felém fordul; mosoly ül az arcán, ahogy a tekintetünk találkozik. – Itt vagy. – Mondja, én pedig bólintok, tekintetem a kezében lévő pohárra siklik. – Miér