VINCENT. Szemeim elkerekednek, ahogy a mosolygó nőt bámulom. Karina itt van. Ott áll előttem. A kibaszott házamban! – Tényleg nem hívsz be? – A nevetése kizökkent, megrázom a fejem, testem engedelmesen fordul, helyet adva neki. Vigyora szélesedik, belép, becsukja az ajtót. Mit tettél, te barom, Vincent? – Milyen szép hely. – Nézelődik, elém kerülve a nappaliba lép, én pedig követem a mozdulatait.